A kötődés szerepe a felnőttkori intimitásban

Új megközelítéssel írt cikk a kötődés, érintés fontosságáról. Beszélhetünk a kötődő nevelésről, hordozásról… aztán csak az figyel fel rá, akinek babája van. Régóta foglalkoztat minket, hogy lehetne ezzel másokat is elérni. Hát tessék, itt a válasz!

Lion Goodman az intimitás egyik kulcsfontosságú, de mellőzött tényét fedi fel

Végül is rájöttem valamire a párkapcsolataim során, amit az apám sosem említett, hiszen nem tudott róla. Valamire, amit az anyám sem tudott, mert valószínűleg ő sem tudatosította magában.

Elmélyült és szenvedélyes kapcsolatot alakíthatsz ki ennek az egyszerű és fontos titoknak az elsajátításával és gyakorlásával. Miközben felfedezed, hogy számos kérdésedre fény derül a nőkkel kapcsolatban. Ennek hiányában, kapcsolatod továbbra is a frusztráció és az értetlenség forrása maradhat.

A titok a következő: a kedvesed pontosan ugyanazt a minőségű törődést és figyelmet igényli, amit te; ugyanazt a törődést és figyelmet, amire mindkettőtöknek szüksége volt gyermekkorotokban.

Ez a valóság: minden újszülött egyetlen dolgot igényel és akar az édesanyjuktól (vagy a gondviselőjüktől). Szeretetnek hívjuk, bár egy csecsemő számára a szeretet egy nagyon sajátos tapasztalat.

Ezt kellene tapasztalnunk: sírsz, a mamád a karjába vesz és szorosan magához ölel. Szeretettel és odaadóan néz a szemedbe, édes hangon búgva: „Minden rendben van édesem. Biztonságban vagy nálam. Most már megnyugodhatsz. Egy napon majd megtanulod, hogyan vigyázz magadra. Addig viszont te vagy nekem az első, amikor csak szükséged van rám.”

Amikor egy édesanya következetesen gyöngéden babusgatja, becézgeti és pillantásával nyugtatja gyermekét, akkor a kicsi biztonságban érzi magát. Megnyugszik. A babának ez a szeretet. Ilyennek tapasztalja a szeretetet. Ez a biztonságérzet, az az elsődleges kötelék, amiben a baba bízhat.

Tehát mi köze a jó szexnek a kisgyermekkori babusgatáshoz? Nagyon is sok. A szeretet új idegtudománya azt igazolja, hogy egyikünk sem növi ki soha sem azt az igényét, hogy valaki a karjában tartsa és törődjön vele. A kapcsolatunkban is ugyanerre a mély bizalomra és biztonságos kötődésre van szükségünk. Ha ez hiányzik, a bizonytalanságból fakadó szorongás, az egyik vagy mindkét fél útjába áll.

A bizonytalanság megfosztja a szenvedélytől a felnőtteket. Sok nő nem tudja megnyitni a szívét, ha bizonytalanságban érzi magát. Sok férfi létesít szexuális kapcsolatot anélkül, hogy megnyitná a szívét, mert arra vagyunk szocializálva, hogy erősnek és függetlennek kell lennünk, akinek „nincs szüksége senkire”. Sok férfi számára ismeretlen az a kifinomult, fenséges boldogság, amit egy biztonságot nyújtó, mélyen elkötelezett kapcsolat nyújthat.

Az édesanyám nem igazán tudta ezt a biztonságérzetet nyújtani nekem. Számos okból: a szülei nem babusgatták őt, mivel ők sem kaptak sok babusgatást a szüleiktől. Küzdelmes életű bevándorlóként, nem engedhették meg maguknak, azt a luxust, hogy dédelgessék a gyermekeiket. Az amerikai álom, amire befizettek, ádáz függetlenségen alapult, így értéküket vesztették a másoktól való függés iránti igények és érzések.

Sok háztartásbeli feleséghez hasonlóan, az édesanyámat lefoglalta, hogy a testvéreimről és az édesapánkról gondoskodjon, a háztartási felelősségeiről nem is beszélve. A szükségleteimről gondoskodni csak egy dolog volt a teendői listáján. Sosem tanulta, hogyan szeressen, hogyan anyáskodjon.

A Viktoriánus korszakban, a gyerekeknek a hangjukat sem volt szabad hallatni. A 30-as és a 40-es években a csecsemőgondozásnak szigorú menetrendje volt és gondosan kiporciózták a szeretetet. Dr John Watson az 1928-ban megjelent könyvében, Psychological Care of Infant and Child (A csecsemő és a gyermek pszichológiai gondozása), óvott attól, hogy puszilgassuk, ringassuk a kicsiket, vagy akár az ölünkbe is vegyük őket.

Ez a pusztító hatású tanács számos generációt, a csecsemőkori bizonytalanság pszichológiai kifejezésével élve, a bizonytalan kötődés kudarcára ítélt – a szorongásos állapotra, amely az elsődleges gondviselőtől való elszakítás és a gondoskodás iránti bizalom elvesztésének következménye.

A csecsemők különböző viselkedésformákkal próbálják megtapasztalni, mi az ami működik, és mi az ami nem járul hozzá, hogy megkapják azt, amire szükségük van.

Az elmúlt két évtizedben, több ezernyi kutatás két fő viselkedésformát azonosított:

1. Kerüld a fájdalmat és a kényelmetlenséget befelé fókuszálással Ne akard, hogy törődjenek veled. Az önvalóra fókuszálva, fordíts hátat a kellemetlen érzéseknek. Tanulj meg önmagadról gondoskodni. (A bizonytalan-elkerülő LoveStyle™ – kötődés, a szerk.)

2. Kerüld a fájdalmat és a kényelmetlenséget kifelé fókuszálással. Foglald el magad azzal, hogy vajon mikor és mennyire törődnek veled. Figyeld a többiek viselkedését és lépj velük kapcsolatba. Fokozd, ha szükséges. (A bizonytalan-szorongó LoveStyle™)

Fiatalon az első opcióval éltem. Nem kellett érezzem az állandó visszautasításból és a mellőzöttségből származó szorongást és fájdalmat. Bent a fejemben maradva, elkerülhettem a kielégítetlen szükségleteimből származó kellemetlenség-érzetet. Gyorsan elszállt öt évtized. Sokat tanultam magamról, a nőkről és a kapcsolatokról, de még mindig a megszokott mintát ismételtem a romantikus kapcsolataimban: amikor valami felingerelt engem, visszavonultam. A visszavonulásom véget nem érő felfokozott reakciók sorozatát váltotta ki a páromból. Ugyanaz a kérdésem ismétlődött: miért van az, hogy amikor kiborul, bármit is teszek, nem tudok a kedvében járni?

Akkor találkoztam a tündéri Carista-val, aki a kora gyermekkori kötődés szakértője. Sürgetett, hogy a szerelmi életemet illető zűrzavar tisztázása céljából tanulmányozzam a kötődés idegtudományát. Megdöbbenve láttam, hogy az intimitásom dinamizmusai mennyire pontosan tükrözték a bizonytalan kötődési mintámat édesanyámmal.

Végül megértettem mit vár tőlem a partnerem: biztonságot. Ölelést vár, amikor ki van borulva. Becézgetésre, gondoskodásra vágyik – nem úgy, mint egy csecsemő, hanem mint egy felnőtt nő. Ez feltűnő hasonlatosságot mutat a saját szükségleteimmel és a gyerekkoriakkal – amiket sosem növünk ki.

Elkezdtem mellé állni, amikor kiborult (ahelyett, hogy elvonultam volna). Inkább elmélyítettem a gondoskodásom (nem adtam teret a frusztrációnak). Átöleltem, a szívét melengettem (ahelyett, hogy az ellenkező irányba menekültem volna). És megtörtént a csoda …

Amint biztonságban érezte magát a kapcsolatunkban, megnyílt a szeretet mélyebb dimenziói számára, amely megnyitotta az irántam érzett vágyát is. A vágya megnyitotta a szívemet, és az energiánk, és az összekapcsolódásunk exponenciálisan megsokszorozódott. A szeretet és a szenvedély kart karba öltve növekedett.

Említette valaha, akár csak az egyik szülőtök is, hogy a biztonság a lenyűgöző szexuális élet alapja? Beszéltek arról, hogy senki sem mer megnyílni, amíg a kapcsolat mélyén bizonytalanság lappang?

A bizalomra méltó szeretet teret ad a végső ráhangolódásnak: a nyitott szívnek. Bánj úgy a partnereddel, ahogyan veled szeretnéd, hogy törődjenek, ahogyan mindannyiunknak szüksége lett volna, hogy bánjanak velünk csecsemőkorunkban. Nyugtasd meg őt, amikor vigaszra van szüksége. Öleld át lágyan, amikor elbizonytalanodik. A szereteteddel segítsd át a szorongásain, és leld örömöd a dicsőségében. Amikor mindketten kölcsönösen elfogadottnak és dédelgetve érzitek magatokat, az világrengető élmény lesz.

A nagyszerű szex titka a szereteted stílusa.

Fordította: Komlósi Zsuzsanna Eredeti cikk: http://goodmenproject.com/featured-content/j1b-the-secret-to-great-sex/