Dávid Réka vagyok, két gyermek édesanyja. A babahordozással évekkel a kislányom érkezése előtt találkoztam először, amikor barátnőmmel a kendőjéhez mellékelt kötési útmutatót bogarásztuk, hogy mégis hogyan lehet ebben a hosszú anyagban gyereket cipelni?! Sikerült, évekig hordozta a kisfiát. Abba, hogy ez nekik mit jelenthetett egy nehéz időszakot követően, csak akkor lett némi fogalmam, amikor hat évvel később a szüleim nappalijában a kislányomat bugyoláltam be a barátnőm rugalmas kendőjébe, amiben szinte azonnal el is aludt a korábban maratoni altatások után elalvó elsőszülöttem.
Az életünk megkönnyítője lett a kendőnk, majd a csatos hordozónk. Tudtunk kirándulni, könnyedén tömegközlekedési eszközön utazni, önjáró gyereket gyorsan felkapni, mikor elfáradt, de maradt szabad kezem cipelni a kismotort vagy a bevásárlószatyrot. A hordozás létjogosultsága a kisfiam érkezésével még inkább egyértelmű lett. Első hónapjait szinte végig kendőben töltötte, így éltünk boldog szimbiózisban, így jutott időm a nagytesóra, akit el tudtam kísérni a foglalkozásokra, akivel tudtam játszani, akinek „egész” anyukája maradhattam.
Nekem a hordozás egyenlő a közelséggel, egyenlő a szeretettel, a gondoskodással és egyenlő a szabadsággal. Szeretném, ha a hozzám forduló családoknak könnyebbséget hozna az életébe a hordozás, ha megtapasztalhatnák a hordozás minden jótékony, pozitív hatását.
© Copyright 2017 Minden jog fenntartva. Készítette: webcrumbs