Könyvajánló: Éjszakai gondoskodás, William Sears

Ajánlom édesanyáknak és édesapáknak, kicsiknek és nagyoknak, együttalvóknak és nem együttalvóknak.

Tóth-Balogh Nikolett vagyok. Több, mint egy éve, a főiskoláról kikerülve friss diplomásként csöppentem bele a Nyíregyházi Babaklub munkájába. A klub közösségének megismerésekor egyre világosabb lett számomra, hogy mi a kötődő nevelés és a babahordozás, valamint, hogy mik ezeknek az előnyei. Annak érdekében, hogy jobban megértsem, és mélyebben betekintést nyerhessek ennek az elméleti hátterébe, egy kedves ismerősöm, a nyíregyházi klub megalapítója ajánlotta nekem ezt a könyvet. Már az első oldalak magukkal ragadtak olyannyira, hogy szinte két nap alatt elolvastam ezt a remek könyvet. Ez volt az első szakirodalom, amit a kötődő neveléssel kapcsolatban olvastam, így mély nyomot hagyott bennem, hiszen minden olyan témát érint, ami a kötődő neveléssel, valamint a válaszkészséggel kapcsolatos. Azóta számtalan irodalmat elolvastam ezzel kapcsolatban, de mindig is ez lesz a legkedvesebb számomra, mert ez volt az első, amiből igazán megértettem a kötődő nevelés lényegét. Szerencsésnek érzem magam, amiért többek között ennek is köszönhetően már a gyermekvállalást megelőzően megismerhettem a babahordozást és a kötődő nevelést. Ajánlom mindenkinek a könyvet, aki tudni akarja, hogy miért jó a kötődő nevelés, és a babával való együttalvás.

A szerző Dr. William Sears, amerikai gyermekorvos, akit nyolc gyermekkel áldott meg a sors. Sears könyve foglalkozik a kötődő neveléssel is, azonban ennek egyik lehetséges eszközének, az együttalvásnak szenteli a könyvét. Megtudhatjuk, hogyan gondoskodhatunk megfelelően a kisbabánkról az éjszaka folyamán. Sears egyértelműen az együttalvást preferálja, melynek hosszú oldalakon keresztül ecseteli az előnyeit, illetve jótékony hatásait. Megtudhatjuk például, hogy azok az anyukák, akik együttalszanak a kisbabájukkal, elmondásuk szerint sokkal kipihentebben ébrednek reggelente, mint azok, akik a gyermeküktől külön töltik az éjszakát. Ennek okát a szerzõ azzal magyarázza, hogy így sem az anya, sem a baba nem ébred fel teljesen, hiszen amint felébreszti a kicsit a pocakja, rögtön elkezdhet szopizni, illetve, ha megijed valamitől, azonnal az édesanyjához tud bújni, amitől megnyugszik, és rögtön el is alszik. Nem csupán az édesanyák, hanem a kicsik oldaláról is megvilágítja a szerző az egy ágyban alvás pozitívumait. Vannak azonban olyan családok, akik nem szeretnék ezt a módszert alkalmazni, így a szerző ajánl néhány módszert erre az esetre is, hiszen hangsúlyozza, hogy a saját családunkban annyit szabad megvalósítani a kötődő nevelés eszközeiből, amennyire a babának és a szülőknek is igénye van.

,,Haydennel való együttalvásunk ráébresztett minket arra a tényre, hogy az éjszaki gondoskodásnak nagyon sokféle módja létezik, a szülőknek érzékenyeknek kell lenniük és bármilyen olyan módszert szabad alkalmazniuk, ami a család összes tagja számára biztosítja a nyugodt alvást.”

Ennek alapján a szerző megoldást kínál azoknak is, akik nem az együttalvás mellett döntenek. Ha például a gyermek külön szobában alszik, mindig hagyjuk nyitva az ajtót, hogy halljuk, ha a csecsemő sír, illetve fontos, hogy használjunk légzésfigyelőt. Annak, aki egy szobában akar aludni a kisbabájával, de valamilyen okból mégsem tud vele egy ágyban aludni (pl. nem alkalmas erre az ágy) ajánlja a matracos, illetve oldalkocsis megoldást is.

Bár a könyv alapvető témája az éjszakai gondoskodás, mégis számtalan témát felölel a szerző. Szó esik például az éjszakai szoptatásról, ennek fogamzásgátló hatásáról, illetve arról, hogyan őrizzük meg a házasság intimitását a gyermek születése után abban az esetben is, ha együtt alszunk a kicsivel. A könyv sokak nagy félelméről, a bölcsőhalálról is említést tesz, amelynek nem véletlenül „bölcsőhalál” a neve, hiszen a kicsit egyedül, a „bölcsőben” magára hagyva éri a tragédia. Egy felmérés azt is kimutatta, hogy azok a csecsemők, akik az édesanyjukkal alszanak, kevésbé vannak kitéve a bölcsőhalál kockázatának, ezért Sears jó ellenszernek tartja ez ellen az együtt alvást, melynek okát többek között azzal magyarázza, hogy az anya sokkal jobban érzi a kicsi rezdüléseit, mint a légzésfigyelő. Ez nem véletlenül van így, hiszen azok az anyák, akik együtt alszanak a gyermekükkel, arról számoltak be, hogy teljesen összehangolódik a légzésük a kicsivel, mondhatni, hogy az anya légzése szabályozza a baba légzését is. Az együttalvás folyamán harmóniába kerülnek egymással, és ahogyan az édesanya veszi a levegőt, ugyanolyan ütemben lélegzik a kicsi is.  Sok édesanya megfigyelte, hogy ha a gyermeke külön ágyban, illetve külön szobában alszik tőle, akkor sokkal egyenetlenebbül veszi a levegőt, míg ha vele alszik, kiegyensúlyozottan lélegzik. Ennek nem csupán abban rejlik az oka, hogy a kisgyermek sokkal nyugodtabb, ha nem kell egyedül aludnia, hanem abban is, hogy az együttalvás folyamán az édesanya és a gyermek légzése összehangolódik, aminek előnye, hogy az édesanya a gyermek minden apró rezdülését érzi. Sok anyuka számolt be arról, hogy néhány perccel azelőtt felébred, mielőtt a gyermek elkezdene mocorogni, tehát nem csupán a légzésük és az alvási ciklusaik, hanem ők maguk is összehangolódnak. Együtt, egy időben alszanak, és általában ugyanabban az időpontban ébrednek fel, kölcsönösen figyelve egymásra. Sears természetesen az édesapákról sem feledkezik meg, hiszen egy külön fejezetet szentel az apai gondoskodásnak, illetve annak, hogyan alkothat jó csapatot a gyermek ellátásában a két szülő. Az édesanyáknak külön ajánlom a könyvet, hiszen szó esik arról is, hogyan hangolhatják össze a háztartás ellátását, illetve a pici babájukról való gondoskodást akár segítséggel, akár segítség nélkül.

Tóth-Balogh Nikolett, 2015 áprilisában

Sears fontosnak tartja, hogy nem minden gyermek egyforma, nem alszanak ugyanúgy, illetve nem ugyanannyi gondoskodást igényelnek. A szerző kreatívan a „többemberes baba” kifejezést alkalmazza azon babákra, akiknek több odafigyelésre van szükségük, illetve rosszabb alvók. Ami szintén megfogott a könyvben, az, hogy szó esik arról, hogy a példamutatás mennyire lételeme a nevelésnek. Sears saját gyermekein keresztül mutatja be ennek fontosságát. Megemlíti például, hogy a nagyobb gyermekei ugyanúgy viselkedtek a kisebb testvéreikkel, ahogyan azt tőlük, mint szülőktől megfigyelték, illetve eltanulták.

A szerző azon kívül, hogy összegyűjti a pályája, illetve a magánélete során tapasztaltakat, kis történetekkel gazdagítja az egyes fejezeteket, ahol számtalan olyan kérdés felmerül, amely bármelyik szülőben megfogalmazódhat.

Ajánlom mindenkinek, aki bizonytalan a fent említett témákat illetően, hogy olvassa el ezt a könyvet, hiszen biztos vagyok abban, hogy segítséget jelent majd számára ez a szerzemény, amely akár arra is kiváló, hogy az ember kikapcsolódjon egy kicsit, és elöltsön néhány órát a nagyszerű Sears doktor társaságában.