(Miért) Fontos az újszülöttek hasra fektetése?

Készítette: Borosné Bognár Petra, 2017. július

Ha nem ültetünk egy ülni nem tudó babát, és nem sétáltatunk kézen fogva egy járni nem tudó babát, akkor miért fektetünk hasra egy babát, aki még nem tud átfordulni a hátáról? Mielőtt kutató munkába kezdtem, az volt a célom, hogy bebizonyítsam, az újszülöttek hasra fektetése (akaratuk ellenére) felesleges, ha sokat hordozzuk őket. Úgy gondoltam, elég megvárnunk, míg ők maguk érettek lesznek az átfordulásra, és meg tudják csinálni segítség nélkül, hiszen az összes többi mozgásformánál így teszünk.

Sok édesanyával találkoztam, akik arról panaszkodtak, hogy a kisbabájuk nem szeret hason lenni, pedig hasaltatni kéne, hogy erősödjenek az izmai. Valóban szükséges ez, akkor is, ha a baba nem szereti? Kell erőltetni a hason fekvést azelőtt, hogy a baba megérne rá? Nincs egyértelmű válasz, de lássuk, mi áll a szakemberek, védőnők, gyógytornászok javaslatának hátterében!

Most az éber baba hasra fektetéséről lesz szó, hiszen a legújabb kutatások bizonyítják, hogy nem javasolt az újszülött babát hason altatni, amíg ő maga nem tud álmában hasra fordulni. Nézzük, hogy viselkedik egy újszülött élete első heteiben! Folyamatos testközelséget igényel, gyakran szeretne szopizni, ha letesszük, sír.  A csecsemő számára az a természetes állapot, ha a nap nagy részében hordozza őt valaki. Ha leteszik, azért sír, mert nem érzi magát biztonságban. Sok babát az első 6-8 hétben egyáltalán nem lehet letenni, mert azonnal sírni kezd. Ezek a hetek szükségesek, hogy kiheverjék a születés traumáját, és megszokják az új világ, az élet ijesztő újdonságait, az őket érő rengeteg ingert. Ebben az időszakban az egyetlen biztos pont az édesanya, a tőle való eltávolodás pedig rémisztő élmény a babának.

Természetesen minden kisbaba más, és ha egy pici már élete első heteiben is hosszabb időre lerakható például egy játszószőnyegre, és ott szívesen nézeget, nyugodtan használja ki az anya azt az 5-10-15 percet, és fogyasszon el egy (meleg) kávét, vagy olvasson el egy cikket. Akár azt is kipróbálhatja, mit szól a babája ahhoz, ha a hasára fekteti. Ha a babának ez nincs ellenére, figyelje meg, mennyire tudja megemelni a fejét, és át tudja-e már fordítani egyik oldalról a másikra.

Ha a baba tiltakozik, valószínű, hogy még nem áll készen erre a feladatra. Tegyük őt minél többször hordozókendőbe, ami remekül támogatja izmainak fejlődését.  A jól megkötött hordozókendőben a baba csípője a számára legideálisabb pozícióba kerül, gerincét pedig csigolyánként megtámasztja a kendő. Ahogy telik az idő, a kisbabát egyre jobban érdekli a környezete, egyre jobban leköti egy-két színes játék. 2-3 hónapos kora körül érdemes leteríteni a földre egy plédet vagy játszószőnyeget, és néhány egyszerű játékot tenni babánk közelébe. Ha jól érzi magát, hasra is fordíthatjuk, hogy lássa a játékokat, rövid időn beül pedig biztosan nyúlni is fog értük. Nézzük, miért hasznos a hasra fektetés, ha eljött az ideje:

Fejdeformitás:

A viszonylag puha koponya a kemény fekvőfelület és a gravitáció hatására elveszítheti szép gömbölyű formáját. A deformálódott koponya nehezítheti a fej ide-oda forgatását. Ha aszimmetria alakul ki, a két testfél közt is aszimmetria állhat fenn, ez nehezítheti a hátról hasra fordulás beindulását, így késleltetheti a mozgásfejlődést.

Száj:

Ha egy újszülöttet, vagy pár hetes babát hasra fektetünk, a méhen beüli tartásból eredően ösztönösen összegömbölyödik, fejét egyik vagy másik oldalra fordítja, és így jelentős súly esik az arcára és a mellkasára. Az ebből a nyomásból eredő ingerek támogatják a szopás-nyelés-légzés összehangolását, előkészítik a szájat a rágásra és a jó artikulációra.

Mellkas:

Az újszülött mellkasa kissé hordó formájú. A csak háton tartott csecsemő bordakosara idővel ellapul, a hasizmok renyhébbek maradnak, ezek elégtelen működése pedig a törzs stabilitását is veszélyezteti. Emiatt gyenge lehet az egyensúlyozó és koordinációs képesség is.

Izmok:

A hasra fektetett csecsemő elkezdi forgatni a fejét egyik oldalról a másikra, ezzel erősíti  a hátul futó nyakizmait és hátizmait. 6 hónapos koráig egyre magasabbra tudja emelni a fejét, mellkasát, míg már csak a hasa alsó része ér le a talajra. A háton tartás nem teszi lehetővé a hátizmok gravitációval szembeni erősítését.

Ha a felsorolt szempontokat “hordozós szemmel” is elolvassuk, láthatjuk, hogy ezek a pozitív hatások a hordozás hatására is érvényesülnek. Rendszeres hordozással elkerülhetjük a fejdeformitást, a baba arcát ugyanazok az ingerek érik, mint hason fekve. A függőleges testhelyzetben erősödnek a hasizmok, nem lapul el a baba bordakosara, rendkívül jól fejlődnek az egyensúlyozó- és koordinációs készségek. Az izmok és az érzékszervek folyamatosan kapják a különböző ingereket hordozás közben, a kisbaba ide-oda forgatja, emelgeti a fejét, hogy alaposan tanulmányozhassa az őt körülvevő világot.

Zalán baba két hónapos korában készült képen jól látható, milyen érdeklődően nézelődik. Fejét már nem édesanyja mellkasán pihenteti, hanem attól eltartja, erősítve ezzel a nyakizmokat. (A szerző saját fotója)

A fentieken kívül a hordozásnak számtalan pozitív hatása van, melyek szintén akkor érvényesülnek, ha a babánk sok időt tölthet testközelben. Nem kell tehát kétségbe esni, és főleg nem kell erőltetni a hason fekvést, ha a kisbaba még nem áll készen rá! Hordozással elérhetjük ugyanazokat a pozitív hatásokat, amiket a hasaltatás adna. A kisbaba pedig, ha feltöltődött a hordozás által kapott anyai közelséggel, és kielégítettük ezt az alapvető szükségletét, nagy valószínűséggel hamarosan elkezd érdeklődni a világ iránt, igényelni fogja, hogy a földön lehessen egy keveset (majd egyre többet), és hason fekvő pozícióban is szívesen fog nézelődni.

A hasra fektetett Dani baba testhelyzetei 2, 3, 5 hónapos korban (a szerző saját fotói)

Milyen esetek indokolhatják, hogy szakemberhez forduljunk:

• Az egy hónapos baba ugyan magatehetetlen, de van egy bizonyos fokú tartása, izomtónusa. Ölben tartva belesimul karjainkba. Problémára utal, ha ha testét túlzottan, vagy állandóan megfeszíti, vagy épp ellenkezőleg, teste tónustalan, nincs tartása.
• 2 hónaposan hason fekvésben már elkezdi emelni, és mindkét irányba átfordítani a fejét. Ha ezt meg sem próbálja, vagy mindig csak az egyik oldalra fordítja a fejét, indokolt lehet szakember felkeresése.
• Mindenféle testhelyzetben érdemes figyelni a baba testét. Ha mindig csak egy irányba fordítja a fejét, ha hanyatt fekve vagy hordozókendőben oldalirányba kidől (mindig ugyanarra az oldalra), ha bizonyos testhelyzetekben nem lehet szoptatni, mert sír, szintén érdemes szakemberhez fordulni.
• Problémára utalhat, ha egy baba sokat sír, sem kézben, sem kendőben nem megnyugtatható, rövid időre (például pelenkacserére) sem lefektethető, kendőben feszíti magát, csípőtornára fájdalmas sírással reagál. Ezek a reakciók utalhatnak arra, hogy a baba fájdalmat érez például izomfeszesség miatt.

Ha bármilyen problémára utaló jelet látunk, több lehetőség közül is választhatunk.  A Dévény-torna, TSMT terápia, Pfaffenrot-terápia , Katona-terápia, Ayres-terápia vagy Craniosacralis terápia mind hatékony segítséget nyújthat.

Az írás befejezte és többszöri átolvasása után elgondolkodtam, vajon elértem-e a célomat? Úgy érzem, igen. Ha babánk nem szereti, ha hasra tesszük, de sokat hordozzuk kendőben, ugyanazok a pozitív hatások érik az izomzatát, így nem kell aggódnunk, hogy hátráltatjuk a fejlődését. Ha nem tapasztalunk problémára utaló jeleket, várjunk türelemmel, hogy babánk megérjen a hason fekvésre, és hordozzuk őt igény szerint.