Kedves Hordozók, Hordozottak, Készítők, Kereskedők, és Mindneki, aki átérzi, mennyire fontos a hordozás egész társadalmunk számára!

 

 

Elérkezett az adóbevallások ideje, és a korábbi évekhez hasonlóan kérünk Titeket, hogy támogassátok a Babahordozásért Közhasznú Alapítványt adótok 1%-ának felajánlásával!

 

Kedvezményezett neve: Babahordozásért Alapítvány

adószám: 18208351-1-13

 

Ha ügyfélkapu regisztrációval rendelkezel, akkor az adóbevalláso d(SZJA bevallás) tervezete már elérhető, ellenőrizhető, és jóváhagyható a NAV felületén. Itt kell rendelkeznetek az adótok 1%-ról is!

 

Mit kell tenned?

 

1. Lépj be a NAV honlapján keresztül az erre kialakított elektronikus adóbevallási oldalra. Ügyfélkapus regisztráció szükséges. Kattints erre:Szja bevallás NAV oldalvagy másold be a keresődbe ezt: https://eszja.gov.hu/app/login/#login )
2. Kattints az „Átnézem”gombra. Itt láthatod a teljes egyenleged.
3. Kattints a „Teljes tervezet”gombra. Itt részletesen látod a bevallásod sorait.
4. Ha megfelelőnek találod a tervezetet, akkor kattints a „Beadás”gombra. Juhéjj! Ezzel benyújtottad a 2020-as évi szja bevallásod:)
5. És most jöhet az 1%-os felajánlás! Keresd meg az 1+1%-os nyilatkozat ablakot a bevallásod mellett. Kattints a „Nyilatkozom”gombra.
6. Kattints a „Azonosítás” gombra.
7. Töltsd ki a „Rendelkező nyilatkozatot”.
8. A Kedvezményezett adószáma:  18208351-1-13
9. Katt a „Mentés”gombra
10. És ez már majdnem az utolsó, de nagyon fontos lépés: katt a „Beadás”gombra.
11. Töltse el szíved a jóleső érzés, hogy jelentősen hozzájárultál a babahordozás népszerűsítéséhez, a rászoruló családok támogatásához! Köszönjük!

 

 

Ha munkaadód vagy könyvelőd készíti a bevallásod, akkor jelezd neki, hogy az 1%-os felajánlást a következő közhasznú szervezetnek szánod:

 

 

Babahordozásért Alapítvány

adószám: 18208351-1-13

 

Nagyon köszönjük a támogatásotokat!

 

A Babahordozásért Alapítvány kuratóriuma

A hasfalunkat középen egy vastag, függőlegesen végigfutó tömöttrostos kötőszövet, a Linea Alba zárja. Ennek a kötőszövetnek nagyon nagy a szakítószilárdsága. A szétnyílt hasizom, azaz a Rectus Diastasis (RD) akkor alakul ki, ha megnő a hasüregi nyomás, ami az egyenes hasizompár eltávolodásával jár, ilyenkor a fehér vonal (latinul a Linea Alba) megnyúlni kényszerül. Ha ez megtörténik, akkor az egyenes hasizom középvonalában egy könnyen kitapintható rés alakul ki. Ez után a hasizom csak speciális edzéstechnikával fejleszthető. A várandósság alatt MINDENKÉPPEN szétnyílik a hasizom, hogy a növekvő magzanak legyen elég helye. A kötőszövet regenerációs képessége nem túl jó, az esetek kb 55-60%-ában tud magától regenerálódni a hasfal. A regenerációs képesség nagyban függ az egyéni adottságoktól, életmódtól, kortól is, és attól, hogy hányadik várandósság után regenerálódik az édesanya. 

Ha a szétnyílt hasizom téged is érint, érdemes felkeresned olyan szakembert, aki segít abban, hogy a hasizmod újra jól funkcionáljon. Ma Magyarországon egyre több olyan program van, amely (többek közt) a hasizom regenerációját célozza. Ilyen program például a LoveYourBelly (mely klinikailag bizonyítottan hatásos), a FitMummy (régebben MummyTummy), a Rectus Training Method (RTM), az Anyatest Projekt, az Anyaszületett, de nyugodtan fordulhatsz gyógytornászhoz is. A Császárvonal csapata is egyre több programot állít össze a hegkezeléstől a regenerációs tornáig.  Ezekben a programokban komplex segítséget kaphatsz a szülés után, ahol megtanítják neked, hogy rendezd a légzésmintád, hogyan tudod a megfelelő tartást elsajátítani, milyen gyakorlatokat végezz a regeneráció folyamán és miket kerülj el, és segítséget kapsz arra az estere is, hogy ha újra várandós leszel, hogyan támogathatdod meg már előre a későbbi regenerációdat. 

 

 

Hordozni nagyon jó! Egészen fantasztikus érzés, amikor a babánk a mellkasunkon szuszog, és a hordozás hihetetlenül meg tudja könnyíteni a kisbabás mindennapokat. Viszont folyamatos terhelést jelent a hordozó személy szervezetére, és jó tudatosítani azokat a feltételeket, amik azt biztosítják, hogy hosszan, egészségesen, boldogan hordozhass! 

 

 

Horváth Zsuzsanna – sportedző, LoveYourBelly módszer oktató, hordozási tanácsadó, 4MOM 

 

 

 

lektorálta: Kovácsné Tonkó Csilla – korrektív tréner, LoveYourBelly módszer oktató, hordozási tanácsadó

A babahordozás napjainkban reneszánszát éli, de azt kevesen tudják, hogy maga a hordozás az emberiséggel egyidős. Régészeti leletek bizonyítják, hogy  az anyák már az őskorban is eszközben hordozták a gyermekeket, de ha napjaink természeti népeit tekintjük, akkor nagy biztonsággal következtethetünk arra, hogy elődeink sokkal korábban is felismerték ennek előnyeit és éltek is vele. Ez nem meglepő, hiszen egyrészt alapvető szükségletünk a testközelség (ide értve azt is, amikor csak egyszerűen megöleljük azt, akit szeretünk), aminek ma már tudományosan bizonyított élettani és pszichológiai előnyei vannak, másrészt pedig mindennapjainkat is megkönnyíti egy jól megválasztott hordozóeszköz és az általa nyújtott két szabad kéz. 

 

Akkor hát, hordozásra fel! De hol is kezdjük? Milyen eszközt válasszunk? Hogy kell használni? Biztos, hogy jó lesz a babámnak? Vajon képes vagyok rá fizikailag? Vajon ami a szomszédnak bevált, az nekem is jó lehet? Néhány kérdés, mely szinte minden hordozni szándékozó fejében megfordul. Akárcsak a gyereknevelés, csecsemő- és gyermekgondozás más területein, itt is olyan mértékű információ bőséggel találkozhattok, hogy a végén már azt sem tudjátok, mihez kezdjetek. Szerencsére ma már ezen a téren is fordulhattok szakemberhez, ha az alábbi szituációk bármelyike igaz rátok, akkor pedig ez lehet a legjobb megoldás is egyben.

 

• Ha várandósan vagy pici baba mellett szeretnétek megismerkedni a hordozással, azzal, hogy milyen hordozóeszközök jöhetnek nálatok szóba, mire kell figyelni a kisbabátok hordozásakor.
• Ha elvesztetek a hordozóeszközök végtelen kínálatában, és nem tudjátok, mi lenne a családotok számára a legkényelmesebb.
• Ha szeretnétek megtanulni új dolgokat a hordozásban, segítséggel sajátítanátok el a hátratételt vagy más újdonságot.
• Ha sír a babátok az általatok használt hordozóeszközben, vagy akár a gyermeknek, akár a hordozó személynek kényelmetlen, és szeretnétek segítséget kérni a nehézségek megoldásában.
• Ha úgy érzitek, valamilyen szempontból nehezített a terepen mozogtok. A Beli Buba Babahordozó Iskola tanácsadói hisznek abban, hogy minden család különleges, és mindenki tud hordozni, azonban vannak olyan esetek, amikor a hordozóválasztás nem feltétlenül olyan egyszerű és egyértelmű, vagy a családotoknak szüksége van szakértő támogatására. Hordozási tanácsadóink készen állnak arra, hogy segítsenek akkor is, ha  egy kis súlyú vagy koraszülött baba érkezett a családotokba, ha Down szindrómás a babátok, ha valamilyen izomtónus eltérés miatt nem kényelmes neki akárhogy, ha kengyellel, gipsszel, sínnel,  dongalábbal hordoznátok, ha akár a szülőnek, akár a gyermeknek valamilyen mozgásszervi problémája vagy fogyatékossága van. Előfordulhatnak olyan különleges igények is, amikor beteg kisgyermeketeket az átlagnál akár sokkal tovább is szeretnétek hordozni, ilyenkor is lehet megoldást találni.
• Ha ikreket vagy tandemben két különböző korú testvért hordoznátok

 

Személyre szabott babahordozási tanácsadásaink során olyan megoldásokat kínálunknkt a családotok számára, melyekkel képessé válhattok a számotokra megfelelő, kényelmes és természetesen biztonságos babahordozás elsajátítására.

 

A hordozással ismerkedést már a gyermek érkezése előtt el lehet kezdeni, várandósoknak szóló tanácsadásainkon a babahordozás elméleti hátterével ismerkedhetnek meg a kismamák (és természetesen a kispapák, leendő nagyszülők, családtagok is). Beszélgetünk a hordozás biológiai, ortopédiai, pszichológiai és neurológiai szempontjairól. Megtanulhatjátok, hogyan biztosítsátok az ortopédiailag helyes láb- és gerinctartást, mire figyeljetek egy hordozóeszköz kiválasztásánál. Illetve az újszülöttek hordozását úgynevezett „demonstrációs babák” (melyek súlyukat, méretüket tekintve is az imitálják az igazit) segítségével kipróbálhatjátok, gyakorolhatjátok is. A hordozási tanácsadások során mindig nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a családokat megismertessük a biztonságos babahordozás szabályaival is. A kismamák számára a hordozókendővel való ismerkedésre jó lehetőség nyílik pocakkötések elsajátításával, amelyek a gerinc és a has terhelésének csökkentésére hivatott.

 

Aki a várandóssága alatt nem járt hordozási tanácsadónál, természetesen az sem késett el, akár újszülöttet szeretne hordozni, akár már nagyobbacskát, vagy akár már totyogót, mind-mind megtalálhatja azt a hordozási módot (eszközt, pozíciót), mely neki és a gyermekénekk megfelelő lehet. Lássuk tehát milyen hordozási módok közül választhatunk:

 

• Elől hordozás: a nyugati kultúrákban a pici babákat elsősorban elől szeretjük hordozni, legtöbbünk számára fantasztikus, felejthetetlen érzés, ahogy az apró babák szuszognak a mellkasunkon, látjuk, érezzük minden légvételét, a babaillatot, maximálisan biztonságban érezhetjük a babánkat.

 

Jó tudni azonban, hogy a babahordozásnak vannak olyan alternatívái, melyek hosszú távon optimálisabbak a szülő számára. Egy nagyobb súly elől hordozása megterheli a kismedencei izmokat és a gerincet. Ha ilyen panaszaitok vannak, mindenképp érdemes elgondolkodni azon, hogy korábban más hordozási módra váltsatok, azonban hosszú távon mindenkinek megterhelő elöl hordozni. Ha fáj a gerincetek, vagy hátra dőlve kell ellensúlyoznotok a baba súlyát, akkor is érdemes váltani. Egy idő után sok kisbaba is igényli, hogy nagyobb legyen a látótere. Ilyenkor jön szóba az alábbi két hordozási mód: 

 

 

• Csípőn hordozás: a babánk oldalt van, bár ez egy féloldalas hordozási mód, azonban mivel a súly a csípőcsontra esik, hosszú távon a többségnek kevésbé megterhelő, mint az elöl hordozás.
  A babákat akár újszülött kortól lehet csípőn hordozni.
• Háton hordozás: ez a legergonomikusabb hordozási mód, a legkevésbé megterhelő és akár hosszú távon is könnyen fenntartható. Gyermekünk ugyanazt láthatja, mint mi. Amellett, hogy akár újszülött korban is elkezdhetjük háton hordozni a babánkat, sokszor nem egyszerű megbarátkozni a gondolattal, hogy a hátunkon vigyük a őt, pedig ha kipróbáljuk, tapasztalhatjuk, hogy itt is mindig pontosan tudjuk, mi történik vele. Több gyakorlást kíván, de megéri a befektetett idő és energia.

 

 

Mi történik babahordozási tanácsadáson?

 

 

 

Tanácsadóink már a kapcsolatfelvétel során átbeszélik a családokkal az alapvető információkat (mik az alapvető elképzelések, igények, mekkora babáról van szó…stb), ennek ismeretében személyre szabottan készülnek fel magára a tanácsadási alkalomra, amely az adott szituációtól függően a következők valamelyike lehet:

 

• A személyes tanácsadások során tanácsadóink általában házhoz mennek, de ha szükséges, tudnak más helyszínt is biztosítani. Egy tanácsadás időtartama nagyjából 1,5-2 óra, de mindig a családotok tempójában zajlik, alkalmazkodva a babátok igényeihez, ha szükség van rá, bármikor beiktatható egy rövid szünet egy etetésre vagy pelenkázásra, de az sem jelent gondot, ha a legfiatalabb résztvevő esetleg elalszik közben. 

A fogyatékos gyermekek hordozásának pszichoszociális hatásai

 

 

Írta: Gubisi-Rajj Nóra, gyógypedagógus

 

Elméleti áttekintés a fogyatékosság témaköréből

 

A fogyatékosság fogalma többszintű. A WHO 1997-es, mai napig szakmailag elfogadottnak tekinthető fogalomértelmezésében a fogyatékosság egy bio-pszicho-szociális modellen alapuló fogalom, amely ugyan az egészségi állapotot tartja kiindulópontnak, de bevonja a személy aktivitását és társadalmi részvételét is a fogalom értelmezésébe. Ez az értelmezés tehát “világossá teszi egyrészt a fő kérdést, ami a részvétel; másrészt utal rá, hogy van egyén fölötti összefüggés: a környezet. Így válik egyértelművé a társadalom felelőssége és az, hogy gyakran nem is az állapot, hanem a közeg tesz fogyatékossá.”¹

 

A fogyatékosság azonban mégiscsak társadalmilag meghatározott, a szokásostól (normalitástól) való eltérésként szokták meghatározni, bár ez nem mindig a fogyatékosságot jelenti (gondoljunk csak a tehetségekre). A fogyatékosság tehát a társadalmi értékelésből ered.

 

 

Fogyatékos gyermek születik…

 

A család Michael Rutter, amerikai pszichológus meghatározása alapján a sikeres személyiségfejlődéshez és a lelki egészséghez elengedhetetlen, meghitt kapcsolatokban megszülető egység². Egy család kialakulása minden esetben együtt jár egy új, egyedi minőség létrejöttével, kialakul egy közös nyelv, egy közös verbális és nonverbális eszközrendszer, egy közös értékrend, egy családra jellemző problémakezelési mechanizmus.

 

Amikor a családba egy fogyatékos gyermek érkezik, az egység általában megborul. Azokban a családokban, ahol már a várandósság alatt fény derül a születendő baba valamilyen fogyatékosságára, problémájára, a születést követően kisebb lehet a sokk, trauma mértéke, mivel egy előre várható dolog manifesztálódik, fel lehet készülni a tény elfogadására, mint abban az esetben, ha a fogyatékosság tényének megállapítására közvetlenül a születés utáni hormonokkal átitatott boldogságban úszó érzelmi és hangulati állapotban kerül sor. Ebben az esetben az érzelmek szélsőséges megváltozása erősebb traumatikus hatást eredményezhet.

 

A fogyatékos gyermek megszületése általában magával vonja a családban beálló kommunikációs zavart, mivel a kialakított közös nyelv hajlamos elveszni a trauma feldolgozásának különféle, családtagonkénti eltérő módozatai miatt. Mindenki a maga módján kezdi el gyászolni azt a nem fogyatékos gyermeket, aki nem született meg, és próbálja feldolgozni a fogyatékosság tényét. Ez egy “bánatkővel kirakott út” (Kálmán-Könczei, 2002), melynek több állomása van. Ezeket az alábbiakban részletesen mutatom be.

 

 

 

A “bánatkővel kirakott út” állomásai³

 

A “bánatkővel kirakott úton” mindenki végigmegy. Ez egy gyászfolyamat, minden esetben, amikor meggyászolunk valamit/valakit, ugyanaz az érzelmi reakciósor játszódik le. Abban különböznek az utak, hogy ki mennyi idő alatt ér végig rajta, és az utca végére érve milyen mély és mennyire maradandó sérüléseket hordoz ő maga és a környezete.

 

Ha sérült gyermek születik, a legáltalánosabb dolog, ami történik, hogy csend lesz. Az addig érdeklődő, kérdésekben tobzódó családtagok, rokonok, barátok, kollégák elhallgatnak. Senki sem mer “megszólalni”, mindenki zavarban van, nem tudják, hogy a pár milyen érzelmi állapotban van. A jószándék vezérli őket, nem akarnak ártani, egy még mélyebb traumatikus érzelmi állapotba sodorni a friss szülőket.

 

A szülők mindenképp rákényszerülnek a helyzet érzelmi feldolgozására, nem tudják megkerülni. Az út egy gyászfolyamatra hasonlít, hiszen el kell gyászolni a meg nem született nem fogyatékos gyermeket. A veszteség állomásai az érzelmi reakciók alapján:

1. Magány, elszigeteltség érzése
2. Indulatos hitetlenség és tagadás
3. Okkeresés, majd bűntudat és bűnbakképzés (felelőst “kell” találni)
4. Harag, amely zúdul mindenkire
5. Alku és csodavárás (mindent és mindenkit kipróbál) – ennek pozitív esete, ha a szülők elkezdik feltérképezni a tennivalókat, a helyzetet és a fogyatékosság típusának megfelelő terápiákat, módszereket
6. Bánat (nincs eredménye a csodavárásnak; ez komoly depresszióba is torkollhat!)
7. Elfogadás, a probléma tudatosulása, megismerése, megértése, józan alkalmazkodási stratégiák kidolgozása a helyzet előremozdítása érdekében.

 

 

A sérült gyermek születésének hatása a párkapcsolatra⁴

 

Mielőtt rátérek a téma babahordozással való kapcsolatának kifejtésére, fontos még egy szegmensét kiemelni a témának, méghozzá a sérült gyermek érkezésének a párkapcsolatra gyakorolt hatását.

 

A párok általában egy közös életcélok mentén szerveződő, azonos életcélokat megfogalmazó intim burokban léteznek, egy külön, egyedi zárt világot alkotnak. Amikor egy gyermek érkezik ebbe a kapcsolatban, a burok megváltozik, kitágul. A nő-férfi kettősből létrejön egy anya-apa páros, és egy anya-gyerek duálunió. Egy harmonikusan működő párkapcsolatban a gyermek növekedésével újból megnő az intimitásszint, és helyreáll az egyensúly: az anya-gyerek duálunió lazul, és újra felerősödik a nő-férfi viszony az anya-apa közt.

 

Egy sérült gyermek születésének eredményeképpen rendszerint az anya-gyermek duálunió  (a sérülés mértékétől, típusától függően) sosem lazul fel annyira, mint egy nem sérült gyermek esetén, sőt, gyakran ugyanolyan szoros marad, mint egy újszülött esetén. Mi történik ekkor az apákkal? Kiszorulnak a duálunióból, és ott is maradnak.

 

Az apák, akiknek gyakran több idő kell, hogy megtalálják a saját apaszerepüket ebben a merőben új felállásban, hogy párból családdá váltak, általában még nehezebben kapcsolódnak és találják meg a helyüket, ha sérült gyermek születik ebbe a családba. Gyakori az önhibáztatás részükről, ez pedig oda vezet, hogy elmagányosodnak a kapcsolaton belül. Az érzelmeiket szívesen megosztanák a párjukkal, de nem akarják még ezzel is megterhelni az amúgy is sok terhet cipelő társukat. Ez a magány azonban párhuzamosan az anyáknál is jelentkezik. A pár nem a kapcsolatát próbálja ilyenkor újradefiniálni (amely egy természetes folyománya a gyermek születésének), hanem a családi “problémákon” próbálnak dolgozni, ki-ki a maga eszközeivel. Szerencsésebb eset, ha a szülőpár csapatban, egymást erősítve megy előre ezen az úton, de legtöbbször a feladatok “megoldásáig” tart a csapatmunka, az intimitásra, a saját kapcsolatuk megerősítésére – teljesen érthető okokból – nem marad erejük, kifáradnak a mindennapok rutinjában, a szakembertől szakemberig járkálásban, a gyermek különféle vizsgálatokra hurcolásában, a várakozásban, bizonytalanságban, amit ez az egész helyzet generál. Az apák általában dolgoznak, így a fent leírt munka nagyobb részét az anyák végzik, az ő társaságukat nagyrészt a különféle szakemberek teszik ki, míg az apák a családfenntartó szerepbe temetkeznek, “legalább azt csinálják jól”…

 

Ebben a helyzetben (is) hatalmas segítség lehet a babahordozás.

 

 

 

A babahordozás hatása a sérült gyermek születése utáni családban

 

 

A babahordozás általános pozitív hatásai

 

A babahordozás nem egy újkeletű úri hóbort, bizony évszázadokkal ezelőtt is hordozták főként a nők a gyermekeiket, bár ennek inkább funkcionális szempontból volt jelentősége. Egyszerűen könnyebb volt az élet úgy, ha a kisgyermeket magukra kötötték valamilyen módon (általában vásznakkal, de más kultúrákban fellelhetőek más anyagból készült hordozók is).

 

Manapság egyre nagyobb figyelmet kap a babahordozás bio-pszicho-szociális hatásainak vizsgálata. Az orvosok a babák élettani, testi funkcióira, mozgásfejlődésére fókuszálva végeztek kutatásokat, pszichológusok a szülő-baba, anya-baba közti és az egyénekben zajló lelki hatásokra kíváncsiak. Napjainkra számos kutatási adat igazolja a babahordozás minden téren kedvező hatásait.

 

A babahordozás támogatja a baba:

• Csípőfejlődését,
• Mozgásfejlődését,
• Idegrendszeri fejlődését,
• Egyensúlyozási rendszerének fejlődését,
• Keringésének optimalizálását,
• Légzését optimalizálását,
• Hőháztartásának optimális fejlődését.

 

Születése után egy kisbaba hónapokon keresztül fennálló, teljesen normális igénye, hogy az őt gondozó személlyel (általában az anyukájával, apukájával) szoros testkontaktusban legyen. A méhen belül töltött 9 hónap megnyugtató biztonságának emléke még élénken él benne, és a születésének fáradalmait, megpróbáltatásait egy biztonságot nyújtó helyen szeretné kipihenni. A legjobb hely erre, és az őt körülvevő gyökeresen megváltozott új világ megismerésére egy már jól ismert hely: az édesanyja mellkasa. Természetesen az édesapja mellkasa is kiváló hely erre, de mégiscsak az anyukája teste az, amely a legbiztonságosabb helyet jelenti számára, mert:

• hallja az őt hordozó édesanyja szívdobogását, amit méhen belül is hallott,
• hallja a hangját duruzsolni, ahogy odabentről is hallotta,
• ugyanazt a ringó járást érzi, amely odabent is ringatta,
• nagyon hasonló illatokat érez az anyukája mellkasán, mint amilyen ízűnek érezte a magzatvizet odabent.,
• egy hordozókendővel még azt a kuckós, magzatpózt is fel tudja venni, amelyben a legtöbb időt töltötte az édesanyja méhében.

 

A szülők szempontjából is pozitív hatása van a babahordozásnak. A hordozás az egyik legjobb út saját szülői lényünk és a kisbabánk, gyermekünk megismeréséhez, ami egy életet kiszolgáló érzelmi alapozást ad a gyermekeinknek. Magabiztossá tesz, megalapozza egy életre a szülő-gyermek kapcsolatot. Ez óriási lehetőség és kincs. A baba saját testünkön való hordozása mind az anyának, mind az apának segítséget ad, hogy minél jobban megismerhesse a közösen teremtett kis lényt, a gyermeküket. A baba ilyen mértékű megismerése pedig egyértelműen erősíti a kötődést, az igény szerinti, szükségletekre reagáló gondoskodást, a szülői kompetenciát, elmélyíti az érzést, hogy “én ismerem a legjobban a gyermekem, én tudom mi a legjobb neki”, felerősíti a szülői gondoskodó ösztönöket. Ezen hatások következtében nehezebben vagy nem lesznek valamely külső hatás vagy személy (nagyszülők, barátok, szomszédok, szakemberek, idegenek) által elbizonytalaníthatóak, felvérteződnek a szülők a “kompetens szülő” és “elég jó szülő” pajzsokkal. Természetesen hordozás nélkül is rá lehet ennyire hangolódni a babánkra, gyermekünkre, de a rendszeres, életvitelszerű hordozás egyértelműen támogatja, hatékonyabbá és gyorsabbá teszi ezt a folyamatot, mivel sokkal inkább (szó szerint) szem előtt van a baba és minden rezdülése, szükséglete.

 

A sérült gyermek hordozása és ennek hatásai a szülőkre

 

Egy sérült, valamely szempontból fogyatékos gyermeket általában ugyanúgy szabad és lehet hordozni, mint egy nem sérült gyermeket. Adódhatnak speciálisabb esetek, főként mozgásszervrendszeri fogyatékosság esetén, de mivel a hordozási tanácsadás során minden esetben az adott család egyedi igényeire keresünk hordozási megoldást, a sérült gyermeket és szüleit is ugyanolyan megkülönböztetett figyelemmel kezeljük, mint egy nem sérült gyermeket és szüleit. Mert nem kategóriák vannak, hanem egyedi esetek! Ez az egész tanácsadás kulcsa, hogy minden eset, minden család egyedi, nincs két egyforma helyzet, ha fogyatékos a gyermek, ha nem.

A fogyatékos gyermek esetén is ugyanazon fent leírt pozitív élettani és pszichés hatások érvényesülnek mind a gyermek számára, mind a szülei számára.

 

Azonban megvan az az előnye a babahordozásnak egy sérült gyermekkel gyarapodó család esetén, hogy a család a kezdeti elszigetelődésből, a “csend” statikusságából (a fentebb említett érdeklődés hiánya miatt) könnyebben ki tud törni, mivel a babahordozás megadja azt a mozgásbeli szabadságot az anyának, apának, hogy magára kötve a babát bárhová el tud jutni, ahova csak szeretne. A hordozás szülői kompetenciát erősítő hatásának köszönhetően tán bátrabban kimerészkedik az anya az utcára, közösségbe, baráti társaságba, egy segítő szakemberhez. Itt most elsődlegesen nem a fizikai korlátokkal (pl.: babakocsi – lépcső) kell szembenéznie a szülőnek, hanem bátorságot merítenie, hogy kilépjen a lakásból.

A bánatkővel kirakott úton ugyanúgy végig fognak menni a szülők, de ha eljutnak egy sorstárs szülői közösségbe, vagy valamely gyászfeldolgozó szakemberhez, amelyek pszichés támogatást tudnak nyújtani nekik, az óriási segítség az út végkimenetelét illetően. Nem mindegy, hogy belesüllyednek a depresszív hangulatú hétköznapokba és fokozatosan szigetelődnek el egymástól a szülők, vagy valamely célt találva pozitív szemlélettel haladnak együtt a megvalósítás útján.

 

A babahordozásnak így a lelket is gyógyító hatása van. Ha messzebbre tekintünk, akkor pedig nemcsak a sérült gyermekkel gyarapodó családokra van hatással, hanem minden olyan anyára, apára is, akik például a szülés vagy a gyermekágy során éltek át traumát. Mert a mellkasukon édesdeden szuszogó és megnyugvó kisbabájukat nézve, bár feledni nem tudják a történteket, de hosszú távon a fájdalom érzése várhatóan csillapszik.

 

 

 

Felhasznált szakirodalmak:

¹   Kálmán Zs.-Könczei Gy., (2002) A Taigetosztól az esélyegyenlőségig, 2. fejezet, Osiris

^{2, 3, 4}  Kálmán Zs.-Könczei Gy., (2002) A Taigetosztól az esélyegyenlőségig, 7. fejezet, Osiris

A képzésünket megkezdő hallgatóinkkal felnőttképzési szerződést kötünk, és a képzéseink után adatszolgáltatást végzünk.

Hogyan befolyásolja a hordozás anyaságunk megélését?

 

Írta: Czétényiné Koltai Anna

 

Mikor a hordozásról beszélünk, legtöbbször azzal érvelünk, hogy a babáknak, kisgyermekeknek jó a hordozás, de vajon nekünk, édesanyáknak hogyan befolyásolja a saját anyaságunkról alkotott képünket, javítja-e a közérzetünket, boldogabbak leszünk vagy egyszerűen megkönnyíti a mindennapjainkat? Az alábbi tanulmányban erre keresem a választ, melyhez összesen 246 édesanyát kérdeztem meg, elsősorban olyanokat, akiknek a (legkisebb) gyermeke két év alatti, hogy hogyan érzik, érezték magukat a gyermekük első életévében.

 

 

 

A megkérdezett édesanyákról:

 

A válaszadók döntő többsége, 58,5%-a (144 fő) fővárosban lakik, 19,1%-a (47 fő) nagyobb városban, megyeszékhelyen, 13,8%-a (34 fő) kisvárosban, 7,7%-a (19 fő) falun, illetve egyikük egyéb településen lakik. 5,7%-uk (14 fő) 21-25 év közötti, 27,2%-uk (67 fő) 26-30 év közötti, 39,4%-uk (97 fő) 31-35 éves, 23,6%-uk (58 fő) 36-40 éves, 3,7%-uk (9 fő) 41-45 év közötti, illetve egy válaszadó volt 45 év feletti, 97,1%-uk (238 fő) házasságban, párkapcsolatban él, míg 2,9%-uk (7 fő) egyedülálló. A megkérdezett édesanyák 57%-ának (140 fő) egy gyermeke van, 29,3%-ának (72 fő) két gyermeke, 11%-ának (26 fő) három gyermeke, illetve 2,8%-ának (7 fő) több, mint három gyermeke van. A kitöltők közül 50 édesanyának (20,3%) fél év alatti volt a gyermeke, 67-nek (27,3%) 7-12 hónapos, 54-nek (22%) 13-18 hónapos, 45 édesanyának (18,3%) 19-24 hónapos, 20-nak (8,1%) 2-3 éves, illetve 4 édesanyának (1,6%) 3 év feletti volt a (legfiatalabb) gyermeke, akire vonatkozóan kitöltötte a kérdőívet.

 

A megkérdezett édesanyák 28%-a (69 fő) nyilatkozta, hogy a gyermekét életvitelszerűen, napi több órát hordozza, 42,3%-uk (104 fő) napi rendszerességgel hordozza, 26%-uk (64 fő) alkalomszerűen hordozza, illetve 3,7%-uk (9 fő) egyáltalán nem hordoz, ugyanakkor szinte mindannyian beépítették az eszköztárukba a kötődő nevelésnek valamilyen alapelvét, 90,2%-uk (221 fő) hordozza a gyermekét, 77,1%-uk (189 fő) szoptat, 84,5%-uk (207 fő) igyekszik a gyermekét igény szerint szoptatni, táplálni, 66,2%-uknál (163 fő) volt olyan időszak, amikor együtt aludtak, többen említették még, hogy igyekeznek az említetteken felül is minél több testkontaktust, ölelést, puszit adni a gyermeküknek, a pozitív fegyelmezés elveit alkalmazni, három édesanya írta, hogy BLW-znek (Baby Lead Weaning, azaz a baba irányította elválasztódás) vagy igény szerint táplálnak hozzá, illetve egy válaszadó az EC (elimination communication, magyarul természetes csecsemőhigiénia módszerét alkalmazza). A fenti lista alapján tehát kijelenthetjük, hogy az kutatás során elért csoport nagyrésze igyekszik alapvetően kötődően nevelni a gyermekeit.

 

Azok az édesanyák, akik nem hordoznak (9 fő) közül négyüknek egy gyermeke, két édesanyának két gyermeke, illetve három édesanyának három gyermeke van. Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közül 44-nek egy, 14-üknek kettő, 6-uknak három gyermeke van. Azok közül az édesanyák közül, akik napi rendszerességgel hordoznak, 62-jüknek egy gyermeke, 27 édesanyának kettő, 7 édesanyának három, 6 édesanyának pedig több, mint három gyermeke van. Életvitelszerűen hordozók közül 31-nek 1 gyereke van, 23-nak 2, 11-nek 3, 1-nek több, mint 3.

 

Kötődő vagy válaszkész nevelés a megkérdezett édesanyák körében

 

Azok közül, akik nem hordoznak, 55,6%-ban (5 fő) tudnak szoptatni, és 66,7%-ban (6 fő) alszanak vagy aludtak együtt egy időben a gyermekükkel. Azok az édesanyák, akik alkalomszerűen hordoznak, 79,7%-ban (51-en) szoptatnak, többségük igény szerint, 56,3%-ban (36-an) együtt alszanak a gyermekükkel, illetve ketten más kötődő nevelési elemet is beépítettek. Akik napi rendszerességgel hordoznak, azoknak 70,2%-a (73 fő) szoptat, 58,7%-a (61 fő) együtt alszik, egy családban BLW (igény szerinti, darabos hozzátáplálás) szerint táplálják a gyermeküket, illetve egy családban alkalmazzák az EC (természetes csecsemőhigiénia) módszerét. Akik életvitelszerűen, napi több órában hordoznak, azoknak 82,6%-a (57 fő) szoptat, illetve 85,5%-a (59 fő) együtt alszik gyermekével, többen igyekeznek válaszkészen kommunikálni gyermekükkel, illetve egy családban igény szerinti hozzátáplálás van. Alapvetően a legtöbb családban minél többet hordoznak, annál nagyobb eséllyel lett sikeres a szoptatás.

 

Segítség és támogatás a megkérdezett édesanyák körében

 

Azokban a családokban, ahol nem hordoznak, hatan nyilatkozták, hogy nagyszülők rendszeresen segítenek nekik (66,7%), kettejüknek nincs segítsége (22,2%), illetve egy édesanya vesz közülük igénybe fizetett segítséget (11,1%). Akik alkalomszerűen hordoznak, azok közül 30 édesanyának (46,9%) van rendszeres nagyszülői segítsége, 22-nek (34,4%) időnként, egyikük (1,6%) vesz igénybe fizetett segítséget, a 11 édesanyának (17,2%) pedig nincs segítsége a párján kívül. Akik napi rendszerességgel hordoznak, 26%-uknál (27 családban) rendszeres nagyszülői segítség, 50%-uknál (52 családban) időnként segítenek nagyszülők, rokonok, 23,1%-nak (24 családnak) nincs segítsége, 1,9% (2 család) pedig fizetett segítséget vesz igénybe. Azokban a családokban pedig, ahol életvitelszerűen hordoznak, 24,6%-nál (17 család) van rendszeres nagyszülői segítség, 36,2%-nál (25 család) nagyszülők néha segítenek, 31,9%-nak (22 család) nincs segítsége, illetve 4,3% (3 család) fizetett segítséget vesz igénybe. Ezalapján elmondhatjuk, hogy minél kevesebb segítséget kaptak a családok a tágabb környezetüktől, rokonságuktól, annál többet hordoztak, valószínűleg annál életmentőbb lehet számukra a hordozás adta segítség a mindennapokban.

 

A házas vagy élettársukat alapvetően támogatónak tartották a megkérdezett édesanyák, közülük azok találták a legtámogatóbbnak, akik nem hordoznak (átlagosan 4,7 pontot adtak rá), utánuk következtek, akik napi rendszerességgel hordoznak (átlagosan 4,6 pont), majd az alkalomszerűen hordozók (átlagosan 4,2 pont) és a legkevésbé az életvitelszerűen hordozók érezték támogatónak (átlagosan 4,1 pont), de az összes csoportból legtöbben támogatónak vagy nagyon támogatónak találták a társukat, illetve a nem hordozós válaszadókon kívül minden csoportba tartozott pár édesanya, aki kevésbé vagy egyáltalán nem érezte támogatónak gyermeke édesapját, esetleg egyedül is maradt. A tágabb családjuk azok találták a legtámogatóbbnak, akik alkalomszerűen hordoznak (átlagosan 4 pont), majd a napi rendszerességgel hordozók (átlagosan 3,8 pont), majd a nem hordozók (3,6 pont átlagosan) és az életvitelszerűen hordozók találták legkevésbé támogatónak őket (átlagosan 3,2 pont). A tágabb környezetüket azok érezték a legtámogatóbbnak, akik életvitelszerűen hordoznak (átlagosan 3,6 pont), majd az alkalomszerűen hordozók (átlagosan 3,4 pont), a napi rendszerességgel hordozók (átlagosan 3,3 pont), és végül a nemhordozók (átlagosan 2,8 pont). Az életvitelszerűen hordozó édesanyák érezték magukat leginkább állandó elvárások kereszttüzében (átlagosan 3,5 pont), majd az alkalomszerűen és a napi rendszerességgel hordozók (átlagosan 3,1 pont), és a nem hordozó édesanyák érezték legkevésbé az elvárásokat (átlagosan 2,8 pont). Ezek alapján nem figyelhetünk meg nagy különbséget abban, hogy a különböző csoportokat mennyire támogatja a párjuk, családjuk, környezetük.

 

Milyen szituációkban hordoznak a megkérdezett édesanyák?

 

Azok közül, akik nem hordoznak, ketten próbálkoztak hordozással, de nekik valamiért nem sikerült vagy nem vált be a hordozás, illetve egy édesanya említette, hogy pont most tervez majd utánajárni, mert úgy érzi, megkönnyítené az életét. Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közül heten hordoznak sportoláshoz, közülük öten csak sportoláshoz Maminbaba vagy Bike with Baby órákon, a többiek sétához, altatáshoz, tömegközlekedéshez kötik magukra a gyermeküket, illetve egy édesanya említette, hogy akkor hordoz, ha a gyermeke hagyja.

 

A legtöbb édesanya sétánál hordoz (76,9%), bevásárlásnál 67,2%-uk, tömegközlekedésnél és otthon, házimunka közben 61,9%-uk, altatásnál 49,4%-uk, 47%-uk különleges alkalmakkor, mint kirándulás, múzeumlátogatás vagy esküvő, 24,3%-uk mondta, hogy mindenhova hordozott gyermekkel megy, többen vettek részt hordozós sportórákon (Maminbaba, Bike with Baby vagy Kangatraining), van, aki a nagyobbat kíséri játszótérre, óvodába, iskolába hordozott gyerekkel, mások a babájuk megnyugtatására használják.

 

Hordozás a családokban

 

Azok közül, akik alkalomszerűen hordoznak, 80%-uknak támogatja a párja a hordozást, 42%-uknak a rokonai, 54,7%-uknak a barátai, illetve 6,2%-uknak senki. Akik napi rendszerességgel hordoznak, nekik 96,1%-uknak a házas vagy élettársa támogatta a hordozást, 58,7%-uknál a rokonság, 51%-uknak a barátai, illetve 3,8%-uknál senki nem támogatta a hordozást. Akik életvitelszerűen hordoznak, 84%-uknál a társuk, 59%-uknál a rokonok, 63,8%-uknál a barátok támogatták a hordozást, illetve 1,4%-uknál senki. Alapvetően tehát sokkal nagyobb eséllyel hordoznak azok, akiknek a környezete támogatja a hordozást, illetve azzal is számolhatunk, hogy a sokat hordozó családok környezete informálódik a hordozás jótékony hatásairól, így idővel támogatóbbá válhatnak.

 

Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közt többen voltak, akik az előző gyermekük, gyermekeik nem hordozták, egyesek azért, mert akkor még nem volt elterjedt a hordozás, esetleg valami miatt csak most ismerkedtek meg a hordozással (például a Maminbabának köszönhetően), vagy korábban nem sikerült megtalálniuk a megfelelő hordozóeszközt (5 fő), mások a kényelem és a praktikusság miatt döntöttek úgy, hogy a kicsit hordozzák (9 fő), megint mások azért, mert a kicsi nem szerette, ha letették (5 fő), többen már a nagyot is hordozták (10 fő), illetve volt, aki a nagyot hordozta többet, mert ő jobban igényelte, többször mentek olyan helyre, ahol praktikus volt a hordozás (3 fő). A napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül 31 édesanya hordozta a nagyobb gyermekét is is, de sokan kevesebbet, többen mondták, hogy kengurujuk volt még csak, amiben nem tudták annyit vinni. Egy anyuka a kicsi mellett kezdte a nagyot is hordozni, mert akkor ismerkedett meg vele, van, aki az elsőt nem, de a középsőt már igen, és van, aki az első kettőt nem, de a második hármat igen, akik a kicsit kezdték hordozni, többeknél még a nagy(ok)nál nem volt elterjedt a hordozás, volt, aki akkor hagyta magát lebeszélni, legtöbben a praktikum miatt kezdték, a kötődés miatt, mert most ismerkedtek meg vele, többeknél a kicsi nem szereti, ha leteszik, illetve ketten a hordozós sportok miatt ismerkedtek meg a hordozással. Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 34-en hordozták a nagyobbat is, hárman csak a kicsinél ismerték meg a hordozást, ketten azért kezdték a kicsit, hogy könnyebb legyen az életük, és egyikük szerette volna a nagyot is hordozni, de akkor nem sikerült.

 

Azokban a családokban, ahol az édesanya alkalomszerűen hordoz, 35 családban (54,7%) apuka szokott még hordozni, illetve egy helyen más rokon (1,6%). Azokban a családokban, ahol az édesanya napi rendszerességgel hordoz, 70 családban (67,3%) hordozza apuka a gyereket, 5 helyen nagynénik-nagybácsik hordoznak (4,8%), 3 családban a nagyszülők (2,9%), 2 családban a nagyobb tesók (1,9%). Azokban a családokban, ahol az édesanya életvitelszerűen hordoz, 39 helyen apuka hordoz (56,5%), 3 helyen nagyszülők (4,3%), 5 helyen nagynéni-nagybácsi (7,2%), 1 helyen nagyobb testvérek (1,4%) és két családban unokatesók (2,9%) hordoznak.

 

Hordozás hatása a további gyermekvállalásra

 

Érdekes kérdés, hogy vajon a hordozás és a kötődő nevelés hogyan befolyásolja a gyermekvállalásra vonatkozó terveink. Több család volt, ahol nem tervezetten lett több gyermek, mint ahányat eredetileg szerettek volna, és örömmel fogadták őket. Azokban a családokban, ahol nem hordoznak, alapvetően nem változtak a szülők gyerekvállalásra vonatkozó tervei, egy család van, akik a negyedik gyermekük egészségügyi okokból már nem vállalják be. Az alkalomszerűen hordozó családok közül, akik kevesebb gyereket akarnak: nehéz terhesség terhesség és traumatikus szülés miatt (3 fő), egészségügyi gondok miatt (6 fő), anyagiak anyagiak miatt (2 fő), vagy mert nehéz számukra a gyereknevelés (2 fő), és vannak, aki több gyereket szeretnének (4 fő), mert megtetszett nekik. A napi rendszerességgel hordozó családokban, akinek kevesebb gyereke lesz, többeknek a császárok, negatív szülésélmények és emiatti félelmek miatt, másnak egészségügyi okokból, anyagi nehézségek miatt, egy nem érzi magát jól otthon, egyiküknek, aki tanár, hiányzik az osztálya, akinek pedig több gyereke lesz, többeknek nagyon megtetszett a gyerekezés, van, akinek új párja lett, egy pozitív szülésélmény miatt, és hárman vallják, hogy a hordozásnak is fontos szerepe van benne. Az életvitelszerűen hordozó családok közül, akik kevesebb gyereket szeretnének, hárman egyedül maradtak (elhagyták őket vagy csak nincs jelen apuka a család életében), egyikük egészségügyi okokból, egyiküknek nehéz az anyaság. Aki pedig több gyereket szeretne, azok közül kettejüknek megtetszett az anyaság, és öten említik, hogy kifejezetten szerepet játszik a kötődő nevelés és a hordozás. A leggyakoribb tehát minden csoportban az volt, hogy egészségügyi, anyagi okokból vagy a negatív szülésélmények miatt vállalnak kevesebb gyermeket, illetve akiknek megtetszett a gyereknevelés, szeretnek később mégis több gyermeket bevállalni.

 

Mennyire tudnak kimozdulni otthonról a megkérdezett édesanyák?

 

A nem hordozó édesanyák közül négyen napi rendszerességgel kimozdulnak (44,4%), egy édesanya pár naponta (11,1%), két édesanya hetente (22,2%), illetve ketten ritkán mozdulnak ki (22,2%), ezzel ketten elégedettek (22,2%), négyüknek néha lenne igénye több kimozdulásra (44,4%), illetve hárman kifejezetten keveslik (33,3%). Gyermekük nélkül egy édesanya szokott kimozdulni (11,1%), a többiek ritkán, vagy egyáltalán nem. Mikor kimozdulnak, öten gyerekprogramokra (55,5%), négyen fejlesztő foglalkozásokra (44,4%), hárman fejlesztő foglalkozásra (33,3%), illetve mindannyian járnak vásárolni.

 

Az alkalomszerűen hordozó édesanyák 62,5%-a minden nap megy valahova (40 fő), 23,4%-a pár naponta (15 fő), 7,8%-a hetente (5 fő), és 7,8%-a ritkán (5 fő), ezt 28,1%-uk elégnek tartja (18 fő), 43,8%-uknak néha lenne még igénye több kimozdulásra (28 fő), és 28,1%-uk egyértelműen kevesli (18 fő). Gyerek nélkül kimozdul hetente 34,4%-uk szervez magának programot (22 fő), havonta 17,1%-uk (11 fő), 35,9%-uk ritkán (23 fő), 12,5%-uk pedig soha (8 fő). Mikor kimozdulnak, 68,8%-uk gyerekprogramokra (44 fő), 31,3%-uk fejlesztő foglalkozásokra (20 fő), 32,8%-uk felnőtt programokra (21 fő) járnak, többen sportolnak, 2 édesanya dolgozik, egyikük tanul, legtöbben vásárolnak, hárman utazgatnak. Közülük hordozósklubba 11-en járnak (17,2%), Maminbabára 17-en (26,6%), Bike with Babyre 9-en (14,1%), Kangatrainingre hárman (4,7%), és egy édesanya más hordozós sportórára.

 

Az napi rendszerességgel hordozó édesanyák 55,8%-a naponta megy valahova (58 fő), 32,7%-a pár naponta (34 fő), 4,8%-a hetente (5 fő), 6,7%-a ritkán (7 fő). 32,7%-uknak lenne igénye több kimozdulásra (34 főnek), 37,5%-uknak néha (39 főnek), 28,8%-uknak pedig elég (30 fő). Gyerek nélkül 25%-uk hetente (26 fő), 15,4%-uk havonta (16 fő), 37,5%-uk ritkán (39 fő), 22,1%-uk pedig nem szokott kimozdulni. 67,3%-uk gyerekprogramokra (70 fő), 27,9%-uk fejlesztő foglalkozásra (29 fő), 45,2%-uk felnőtt programokra (47 fő) járnak, mikor kimozdulnak, vásárolni szinte mindannyian, 27,9%-uk utazik vagy kirándul (29 fő), ketten dolgoznak, egyikük tanul, ketten nem mennek sehova (1,9%). Közülük 42-en járnak hordozós klubba (40,4%), 26-an Maminbabára (25%), 13-an Bike with Babyre (12,5%), 11-en Kangatrainingre (10,6%), egy édesanya más hordozós sportra, illetve ketten egyéb hordozós programra járnak.

 

Azok közül az édesanyák közül, akik életvitelszerűen hordozzák gyermekük, 71% minden nap megy valahova (49 fő), 18,8% pár naponta (13 fő), 2,9% hetente (2 fő), 5,8% pedig ritkán mozdul ki otthonról (f fő). 31,9%-uknak ez elég (22 fő), 42%-uknak néha lenne idénye többre (29 fő), 26,1%-uknak határozottan kevés (18 fő). Közülük 16 édesanya hetente megy valahova gyerek nélkül (23,2%), 10 édesanya havonta (14,5%), 26 ritkán (37,7%), 16 nem szokott gyermeke nélkül kimozdulni (23,2%). Mikor elmennek otthonról, 73,9-uk gyerekprogramra megy 51 fő), 40,6% felnőtteknek szervezett programra (28 fő), 23,2% fejlesztő foglalkozásokra (16 fő), legtöbben vásárolnak, 36,2% utazgat (25 fő). 35 édesanya jár közülük hordozósklubba (50,7%), 19 Maminbabára (27,5%), 8 Bike with Babyre (11,6%), 8 Kangatrainingre (11,6%), 5 egyéb hordozós sportra (7,2%), 8 egyéb hordozós programra jár (11,6%).

 

A megkérdezett édesanyák közül tehát azok tudnak legtöbben napi rendszerességgel kimozdulni, akik életvitelszerűen hordoznak, utánuk az alkalomszerűen hordozók, a napi rendszerességgel hordozók következtek, és azok vannak legjobban otthonukhoz kötve, akik egyáltalán nem hordoznak, minél többet hordozták gyermeküket, annál többen elégnek érzik azt, amennyiszer el tudnak menni otthonról, Gyermekük nélkül azok az édesanyák szoktak legtöbbször kimozdulni, akik alkalomszerűen hordozzák gyermekük, náluk valamivel kevesebbszer azok, akik napi rendszerességgel hordoznak, majd az életvitelszerűen hordozók, és legritkábban azok tudnak elmozdulni gyermekük mellől, akik nem hordoznak.

 

Minél többet hordoznak, annál gyakrabban járnak gyermekek számára szervezett programra, viszont annál kevesebbszer fordulnak meg fejlesztő foglalkozásokon, a sokat hordozó édesanyák könnyebben mennek felnőttek számára szervezett programokra is, illetve többen kirándulnak, utazgatnak. Az édesanyák számára fontos és gyakori programok a hordozós események, melyeken kikapcsolódhatnak, közösségre találhatnak, azok közül, akik hordoznak, rengetegen járnak hordozós klubokba, hordozós sportórákra (mint a Maminbaba, a Bike with Baby vagy a Kangatraining).

 

Milyennek érzik gyermekük közérzetét?

 

Azok az édesanyák érezték leginkább hasfájósnak, sírósnak a gyermeküket, akik egyáltalán nem hordoznak (1 fő 5 pont, 3 fő 4 pont, 2 fő 3 pont, 2 fő 2 pont, 1 fő 1 pont, átlagban 3,1), a hordozós édesanyák közül viszont jellemzően annál többet hordoztak, minél inkább sírósnak találták a gyermeküket, az életvitelszerűen hordozó édesanyák valamivel nyűgösebbnek érezték a babájuk (12 fő 5 pont, 15 fő 4 pont, 10 fő 3 pont, 11 fő 2 pont, 21 fő 1 pont, átlagban 2,8 pont), mint a napi rendszerességgel hordozók (18 fő 5 pont, 14 fő 4 pont, 17 fő 3 pont, 25 fő 2 pont, 28 fő 1 pont, átlagban 2,6 pont) és az alkalomszerűen hordozók (5 pont 6 fő, 4 pont 10 fő, 3 pont 10 fő, 2 pont 18 fő, 1 pont 21 fő, átlagban 2,4 pont).

 

Az összes csoport hasonlóan ritkának érezte, hogy a babájuk sír, és nem tudják megvigasztalni. A többieknél valamivel gyakoribbnak érezték a napi rendszerességgel hordozó édesanyák (3 fő 5 pont, 14 fő 4 pont, 18 fő 3 pont, 40 fő 2 pont, 28 fő 1 pont, átlagban 2,2, pont), náluk hajszálnyival ritkábban a nem hordozó édesanyák (1 fő 5 pont, 1 fő 4 pont, 3 fő, 2 pont, 4 fő 1 pont, átlagban 2,1 pont) és az életvitelszerűen hordozó édesanyák (4 fő 5 pont, 5 fő 4 pont, 14 fő 3 pont, 21 fő 2 pont, 25 fő 1 pont, átlagban 2,1 pont), és legritkábban az alkalomszerűen hordozó édesanyák (4 pont 9 fő, 3 pont – 4 fő, 2 pont 28 fő, 1 pont 23 fő, átlagban 2 pont)

 

És hasonlóan jónak érezték a gyermekük általános közérzetét, a nem hordozó édesanyák a többieknél hajszálnyival boldogabbnak érezték a babájuk 6 fő, 5 pont, 2 fő 4 pont, 1 fő 3 pont, átlagban 4,6 pont), mint az életvitelszerűen hordozók (39×5 pont, 25×4 pont, 5×3 pont, átlagban 4,5 pont) és az alkalomszerűen hordozók (5 pont 34 fő, 4 pont 29 fő, 3 pont 1 fő, átlagban 4,5), illetve a többieknél egy kicsit kevésbé érezték jónak a gyermekük közérzetét a napi rendszerességgel hordozók (54 fő 5 pont, 42 fő 4 pont, 3 fő 3 pont, 1 fő 1 pont, átlagban 4,3 pont.

 

Mennyire tudják elvégezni az egyéb teendőiket?

 

A nem hordozók közül Az otthoni teendőit egy anyuka tudja jól elvégezni (11,1%), ketten viszonylag jól (22,2%), öten közepesen (55,5%), illetve egy édesanya egyáltalán nem (11,1%), egyikük dolgozik gyerek mellett otthonról, és úgy érzi, van rá ideje. Alkalomszerűen hordozók közül 13 édesanya nyilatkozta, hogy jól el tudja végezni az otthoni teendőit (20,3%), 21-en viszonylag jól (32,8%), 19-en közepesen jól (29,7%), 9-en kevésbé (14,1%), és két édesanya egyáltalán nem (3,1%). Közülük öten dolgoznak otthonról (7,8%), hatan eljárnak dolgozni (9,3%), heten tanulnak (10,8%), és egyikük a lakásuk felújításával foglalkozik. A napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül 11-en jól el tudják végezni az otthoni teendőiket (10,6%), 39-en viszonylag jól (37,5%), 44-en közepesen (42,3%), 10-en kevésbé (9,6%). 31-en dolgoznak a gyerek mellett (29,8%), legtöbben otthonról, és nem teljes állásban, 6-an tanulnak (5,8%), közülük néhányan jól el tudják végezni, legtöbben viszont hátra sorolják, és haladnak, ahogy haladnak, egy anyuka vigyáz a saját 3 gyerek mellett 2 unokatesóra, és egyikük szeretne elkezdeni képzést, de úgy érzi, egyelőre nincs rá ideje. Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 10-en jól el tudják végezni az otthoni teendőiket (14,5%), 29-en viszonylag jól (42%), 22-en közepesen (31,9%), 4 édesanya kevésbé (5,8%), és ketten egyáltalán nem (2,9%). 16 édesanya dolgozik a gyermekei mellett (23,2%), legtöbben otthonról, nem teljes állásban, öten tanulnak (7,2%), a többieknél pozitívabban nyilatkoztak róla, mennyire tudják elvégezni, bár általában alvásidőben. Azok az édesanyák, akik hordoznak, hasonlóan jól tudják elvégezni az otthoni teendőiket, akik nem hordoznak, egy minimálisan hátrányba kerültek velük szemben. A megkérdezett édesanyák közül napi rendszerességgel hordozó édesanyák végeznek legtöbben a gyereknevelés mellett más tevékenységet (36%), majd az életvitelszerűen hordozók (30%), az alkalomszerűen hordozók (28%), illetve a nem hordozók (11%).

 

Hogy érzik magukat anyaként:

 

A nem hordozó édesanyák közül hárman viszonylag jó anyának tartják maguk (33,3%), négyen közepesen jó anyának (44,4%), illetve ketten kevésbé voltak megelégedve magukkal (22,2%). Az alkalomszerűen hordozók közül 16-an tartják magukat jó anyának (25%), 39-en viszonylag jó anyának (60,9%), 11-en közepesen jóra értékelték maguk (17,2%), illetve egy édesanya kevésbé volt megelégedve magával (1,6%). A napi rendszerességgel hordozók közül 18-an tartják magukat jó anyának (17,3%), 54-en viszonylag jónak (51,9%), 25-en közepesen jónak (24%), és hárman kevésbé jónak (2,9%). Az életvitelszerűen hordozók közül 10 édesanya gondolja magát jó anyának (14,5%), 38-an viszonylag jó anyának (55,1%), 15-en közepesen jó anyának (21,7%), egy édesanya kevésbé (1,4%), illetve ketten egyáltalán nem (2,9%). Ezek alapján azok az édesanyák tartják magukat a legjobb anyának, akik alkalomszerűen hordoznak, majd a napi rendszerességgel hordozók, az életvitelszerűen hordozók, és a nem hordozó anyukák rendelkeznek a legkevesebb önbizalommal.

 

A nem hordozók közül egy édesanya érezte nagyon stresszesnek az életét (11,1%), egy viszonylag stresszesnek (11,1%), öten közepesen stresszesnek (55,6%), egyikük kicsit (11,1%) és egy egyáltalán nem (11,1%). Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közül 8-an nagyon stresszesnek (12,5%), 15-en viszonylag stresszesnek (23,4%), 24-en közepesen (37,5%), 9-en kevésbé (14,1%), 8-an pedig egyáltalán nem találják stresszesnek a mindennapjaik (12,5). A napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül 10-en gondolják stresszesnek az életüket (9,6%), 12-en viszonylag stresszesnek (11,5%), 32-en közepesen (30,8%), 20-an kicsit (19,2%), 10-en pedig egyáltalán nem tartják stresszesnek (9,6%). Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 12-en érzik stresszesnek a mindennapjaik (17,3%), 17-en viszonylag stresszesnek (24,6%), 29-en közepesen (42%), 8-an kevésbé (11,6%), 3-an pedig egyáltalán nem (4,3%). A napi rendszerességgel hordozó édesanyák tehát a többieknél lényegesen kevésbé érzik stresszesnek az életüket (átlagosan 2,3 pont), utánuk következnek az alkalomszerűen hordozók (3,1 pont), a nem hordozók (3 pont), és az életvitelszerűen hordozóknak vannak a legstresszesebb mindennapjai (3,4 pont).

 

A nem hordozó édesanyák közül egyikük érzi úgy, hogy van társasága, egyikük úgy, hogy egyre több, ketten nyilatkozták, hogy ahogy nő a gyerek, egyre jobban lesz, a többiek kifejezetten hiányolták a társaságot. Az alkalomszerűen hordozók közül 33-uknak van társasága (54,1%), 17-nek lehetne több (27,9%), és 11-nek nincs (18%). A napi rendszerességgel hordozók közül 33-nak van társasága (41,8%), 26-nak néha lenne igénye többre (32,9%), közülük egy valaki írta, hogy a koraszülés miatt nem járhattak ki sokáig, 19-nek nincs (24,1%), kettőnek igénye sincs rá, többeknél a költözés nehezítette meg. Az életvitelszerűen hordozók közül 31-nek van társasága (46,3%), 10 szeretne többet (14,9%), 16-nak nincs (23,9%). Az alkalomszerűen hordozó édesanyák tehát a többieknél valamivel jobbra értékelték a társasági életüket.

 

A nem hordozó édesanyák közül négyen kifejezetten jónak érezték a gyerekükkel a kapcsolatuk, hárman viszonylag jónak, ketten közepesnek. Az alkalomszerűen hordok közül 47-en jónak értékelték a kapcsolatuk, 16-an viszonylag jónak, egyikük pedig közepesnek. A napi rendszerességgel hordozók közül 66-an jónak, 28-an viszonylag jónak, 2-en pedig közepesnek. Az életvitelszerűen hordozók közül 47-en jónak, 21-en viszonylag jónak. Szerencsére minden édesanya viszonylag jónak találta a gyermekével a kapcsolatát, közülük az alkalomszerűen hordozó (átlagosan 4,7 pont) és az életvitelszerűen hordozók (átlagosan 4,6 pont) kicsit jobbnak, a napi rendszerességgel hordozók (átlagosan 4,3 pont) és a nem hordozók (átlagosan 4,2 pont) követték őket.

 

A nem hordozó édesanyák közül négyen kifejezetten boldogok (44,4%), négyen viszonylag boldogok (44,4%), egy édesanya kevésbé érezte magát boldognak (11,1%). Az alkalomszerűen hordozók közül 28-an boldogok (43,8%), 28-an viszonylag boldogok (43,8%), hatan közepesen (9,4%), hárman pedig kevésbé (4,7%). A napi rendszerességgel hordozók közül 36-an boldogok (34,6%), 52-en viszonylag (50%), 8-an közepesen (7,7%), egyikük pedig kevésbé (1%). Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 24-en boldogok (34,8%), 33-an viszonylag (47,8%), 11-en közepesen (15,9%), egyikük kevésbé (1,4%) és egyikük egyáltalán nem (1,4%). Nagy különbségek nem mutatkoztak abban, hogy kik mennyire érezték magukat boldognak, a leginkább az alkalomszerűen hordozók, őket követték az életvitelszerűen hordozók és a nem hordozók, és végül a napi rendszerességgel hordozók.

 

Arra, hogy mennyire hasonlít az anyaság a korábban elképzeltekhez, a nem hordozók átlagosan 2,8 pontot adtak, az alkalomszerűen hordozók 3,2 pontot, a napi rendszerességgel hordozók 3,3 pontot, az életvitelszerűen hordozók pedig 3,6 pontot.

 

Mit jelent számukra a hordozás:

 

A nem hordozók közülük is hárman írták, hogy jó dolognak tartják a hordozást, de nekik valamiért nem jött össze. Közülük is hármuknak kifejezetten jó érzés testi kontaktusba kerülni a gyermekükkel, biztonságérzetet ad számukra. Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közül 38-nak megkönnyíti a mindennapjait (59,4%), 26-nak megnyugtatja a babáját (40,6%), 16-nak megkönnyíti a kimozdulást (25%), 12-nek megerősítette a kapcsolatukat (18,8%), 21-nek öröm (32,8%), 2 jobb anyának érzi magát tőle (3,1%), 13 azért, mert jó a babának (7,8%). Nagyon sokan említik, hogy praktikus, könnyebben mozognak, mennek el egy vagy több gyerekkel, vásárolnak, kirándulnak, sportolnak, könnyebben elvégzik a házimunkát, egyszerűbb, mint kézben vinni a gyereket, megnyugtatja a babát, újra érezhetik a közelséget, számukra is megnyugvást jelent, van, akinél a hordozás jön be, amikor semmi más, hárman viszont azt említik, hogy nekik fizikailag nehéz. Az anyukák számára is megnyugtató, jó érzés testi kontaktusba kerülni a babájukkal, felidézi a méhen belüli időszakot, újra közel kerülnek, többen úgy érzik, semmihez nem fogható, van, aki a gyerek miatt csinálja, és vannak páran, akiknek fizikai nehézséget jelent, vagy zavarja őket az összeizzadás, ők igyekeznek máshogy gyakorolni a testi kontaktust.

 

A napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül 94-nek megkönnyíti a mindennapjait a hordozás (90,4%), 84-nek megnyugtatja a babáját (80,8%), 59-et segít a kimozdulásban (56,7%), 62-nek megerősítette a kapcsolatuk a babájukkal (59,6%), 81-nek öröm (77,9%), 28 jobb anyának érzi magát a hordozástól (26,9%), 29 azért is hordoz, mert úgy olvasta jó a babának (27,9%). Említik, hogy biztonságot, közelséget, nyugalmat, mobilitást, praktikumot, szimbiózist, plusz két kezet, csöndet jelent számukra a hordozás, ami mindenkinek jó mindenkinek jó, szabadabbak tőle, a szeretet kifejezésének fontos módja, jó nekik, hogy együtt csinálják a dolgokat, fejlődik tőle a gyerek, életmentő a sírós időszakokban, illetve van, aki számára fontos, hogy így egyszerre tud foglalkozni mind a két gyerekével. Egy édesanya így nyilatkozott róla: „A mindennapok része és megkönnyíti azt. Olyan, mint az úszógumi strandoláskor. Tudok úszni, megy nélküle is minden, de azért kényelmesebb úszógumiba ülve/fekve.” Másikuk szerint: „Semmivel össze nem hasonlítható pozitív élmény” Szinte mindenkinek nagyon fontos a testi kontaktus, imádják, megnyugtatja őket, felidézi a pocakos időszakot.

 

Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 65-nek megkönnyíti a mindennapjait (94,2%), 63-nak megnyugtatja a babáját (91,3%), 49-nek megkönnyíti a kimozdulást (71,1%), 54-nek megerősítette a kapcsolatukat a gyermekükkel (78,3%), 57-nek öröm (82,6%), 28 jobb anyának érzi magát tőle (40,6%), 20 édesanya számára pedig a legfontosabb, hogy bizonyítottan jó a babának (29%). Számukra biztonságot, kényelmet, kötődést, szabadságot, intimitást, közelséget jelent, amitől a gyermekük is megnyugszik. Egyikük szerint: „Külső köldökzsinór.” Egy másik édesanya így nyilatkozott: „A kezdeti káoszban egy nyugodt pont volt, napi szinten 5-6 órát volt rajtam. Kaptam egy kapaszkodót” Megint más szerint: „Ép elme, boldog anya, tiszta ház, főtt étel, altatás, nyugtatás, kirándulás, szabadság, életérzés, közösségbe tartozás, hivatás.” Valaki pedig azt mondta: „Gyógyítja a lelkemet azáltal, hogy azt a mennyiségű érintést adom és kapom, amit gyerekkoromban nem kaptam meg.” Imádnak testkontaktusba kerülni a gyerekükkel, megnyugtatja őket, természetesnek tartják, leírhatatlan, boldogság és eufória szavakat használják.

 

A hordozás szerepe a traumák feldolgozásában:

 

A nem hordozó édesanyák hatan kórházban hüvelyi úton, hárman sürgősségi császármetszéssel szültek, egyikük gyermeke enyhén koraszülötten érkezett. Öten írták, hogy a szoptatási nehézségek, hármuknak pedig a szülés jelentett traumát, egyikük egyáltalán nem tudta feldolgozni, másikuk részben, a feldolgozásban az idő, a gyerekek megléte, családtagok és barátok, illetve egyiküknek a védőnő, szoptatási tanácsadó segített a feldolgozásban.

 

Az alkalomszerűen hordozó édesanyák közül 45-en kórházban hüvelyi úton szültek, közülük 11 nem így képzelte el, 1-nél voltak komplikációk és egy koraszülött, ketten nem tudtak szoptatni. Közülük 10 édesanya érzi úgy, hogy szüléskor és 12 pedig szoptatáskor traumatizálódott, 5 feldolgozta, 6 halad vele, 4 igyekszik nem foglalkozni a kérdéssel. Legtöbbjüknek az idő segített, belenyugodtak, ott van a babájuk, aki egészséges, többeknél segített a férj, környezet, vagy hogy mindent megpróbáltak, és volt, ketten szakembertől kértek segítséget, 6-nak segített a hordozás.

 

Az alkalomszerűen hordozók közül 11 édesanya szült sürgősségi császárral, egy kivétellel nem így képzelték el, kettejüknél voltak komplikációk, egyikük nem tudott szoptatni, közülük 5-en szenvedtek traumát szülésnél, öten szoptatásnál, négyen feldolgozták, négyen dolgoznak rajta, kettejüknek a kibeszélés, család segített, kettejüknek szakember, egyiküknek támogató közösség, és egyiküknek segített a hordozás. Az alkalomszerűen hordozók közül hét édesanyának programcsászárral született a gyermeke, kettejük nem így képzelte, egyikük nem tudott szoptatni, egyiküknek a szülés jelentett traumát, kettejüknek szoptatás, egyikük feldolgozta, ketten dolgoznak rajta, utána olvasás, illetve egyiküknek szakember segített. Akik napi rendszerességgel hordoznak, hárman otthon szültek, mind szoptatnak, közülük ketten a korábbi kórházi szülésnél szenvedtek el traumát, nekik segített a feldolgozásban a szép szülés, és egyértelműnek tartják, hogy a hordozás is, a harmadiknak a szoptatás volt nehézkes, de feldolgozta, neki nem segített a hordozás.

 

A napi rendszerességgel hordozók közül 63 édesanya szült kórházban hüvelyi úton, közülük 16 nem így képzelte, kettejüknek nem egészségesen, négyüknek koraszülöttként jött világra a gyermeke, öten nem tudnak szoptatni. 18 édesanya a szülésnél, 15 pedig szoptatáskor traumatizálódott, közülük 6 feldolgozta, 14-nél folyamatban van, ketten egyáltalán nem tudták feldolgozni a történteket, ketten pedig igyekeznek inkább nem foglalkozni a témával. Segített nekik az idő, sorstársak, az, hogy végül jól alakultak a dolgok, egyikőjük azért nem tudja feldolgozni, mert mindketten maradandó sérülést szenvedtek. 11-en mondták, hogy segített nekik a hordozás, ketten nem tudják, 10-en úgy érzik, nem függ össze náluk, egyikük pedig úgy érzi, segített volna, de a sérüléseik miatt hónapokig nem tudott hordozni.

 

A napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül 24-ük gyermeke sürgősségi császármetszéssel jött a világra, ők nem így képzelték, kettejüknek koraszülöttként, egyikük nem tudott szoptatni, egyikük nem is akart. 13-ukat a szülés, 5-üket a szoptatási nehézségek traumatizáltak, 4-en feldolgozták, 11-en haladnak vele, egyikük igyekszik nem foglalkozni a témával. Az idő, a család és a baba segített nekik. 8 édesanyának segített a hordozás, ketten nem tudják, négyen úgy érzik, nem.

 

13-an szültek programcsászárral a napi rendszerességgel hordozó édesanyák közül, 10-en nem így képzelték, kettő nem foglalkozott vele korábban, egyiküknél ikrek, egyikük gyermeke korábban jött, egy édesanya nem tud szoptatni. Közülük három édesanya szülésnél, egy a szoptatási nehézségeknél szenvedett traumát, egyikük feldolgozta, három édesanya dolgozik rajta, egy pedig igyekszik inkább nem foglalkozni vele, idő, sorstársak, újabb szülés segített nekik, kettejüknek segített a hordozás a történtek feldolgozásában, hármuknak pedig nem.

 

Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül ketten otthonszültek, ők szoptatnak, nem szenvedtek el traumákat.

 

45 édesanya szült közülük kórházban hüvelyi úton, 9-en nem így képzelték, egyikük gyermeke koraszülött, egy édesanya kivételével végül mindenki tudott szoptatni. 11 anyuka szüléskor, 12 pedig szoptatáskor szenvedett traumát, közülük 6 feldolgozta, 8 dolgozik rajta, 2 nem tudta feldolgozni, 2 pedig igyekszik inkább nem foglalkozni vele. Párjuk, szaksegítség segített nekik, meg az idő, sikeres szoptatás. 6 édesanya mondta, hogy segített nekik a hordozás, 2 nem tudja, 7-nek nem függ össze. Az életvitelszerűen hordozó édesanyák közül 17-nek sürgősségi császármetszéssel született a gyermeke, nem így képzelték, 4 koraszülött (egynél ikerpár), mind szoptatnak. 16-nál a szülés, 4-nél a szoptatás volt traumatikus, 5-en feldolgozták, 12-en dolgoznak rajta, szakemberek, szülésfeldolgozók, családtagok, sikeres szoptatás, hordozás, együttalvás segített nekik (a szeparáció ellensúlyozásában). 11 édesanyának segített a hordozás, 2 nem tudja, 2-nek pedig nem. 5 anyuka programcsászárral szült az életvitelszerűen hordozók közül, 3-an nem így képzelték, mind szoptatnak. Egyiküknél traumatikus volt a szülés, kettejüknél szoptatás, egyikük feldolgozta, egy édesanya pedig dolgozik rajta, idő és a gyerekek segítettek feldolgozni. Az egyik anyuka szerint valószínű segített a hordozás is.

 

Összegzés:

 

A dolgozatom megírása során összesen 246 édesanyát kérdeztem meg, hogy mit jelent számukra a hordozás, hogyan befolyásolja az anyaságukat. A megkérdezett közösség nagyrészt igyekszik válaszkészen nevelni a gyermekeit, 28%-uk (69 fő) életvitelszerűen, napi több órát hordoz, 42,3%-uk (104 fő) napi rendszerességgel hordoz, 26%-uk (64 fő) alkalomszerűen hordoz, illetve 3,7%-uk (9 fő) egyáltalán nem hordoz. A nem hordozó édesanyáknak átlagosan 1,9, az alkalomszerűen hordozóknak 1,4, a napi rendszerességgel hordozóknak 1,6, az életvitelszerűen hordozóknak pedig 1,7 gyereke van.

 

Gyermekeikkel igyekeznek válaszkészen kommunikálni, igény szerint táplálni őket, sokan együtt alszanak. A kutatás alapján alapvetően minél többet hordoztak, annál jobb eséllyel szoptatták a gyermekeik, arra azonban nem tértünk ki, hogy ezt mennyire a szemlélet, és mennyire az befolyásolta, hogy a testközelség pozitív hatással van a tejtermelésre és erősíti az anya-gyermeke közti kötődést.

 

A különböző csoportok hasonlóan érezték támogatónak a házas-vagy élettársukat, rokonságukat és tágabb környezetüket, azonban azok, akik többet hordoztak, rendszerint kevesebb segítséget kaptak, azaz akiknek kevesebb segítségük volt, többet hordozták a gyermeküket.

 

A legtöbben sétánál hordoznak, bevásárlásnál, tömegközlekedésnél és otthon, házimunka közben, altatásnál, sokan különleges alkalmakkor, mint kirándulás, múzeumlátogatás vagy esküvő, 24,3%-uk mindenhova hordozott gyermekkel megy, sokan vettek részt hordozós sportórákon (Maminbaba, Bike with Baby vagy Kangatraining), van, aki a nagyobbat kíséri a hordozott kicsivel, mások pedig a babájuk megnyugtatására használják. Azok közül az édesanyák közül, akik a mindennapokban nem hordoznak, is sokan vettek részt hordozós sportokon.

 

Jellemzően többet hordoznak azok az édesanyák, akiknek a környezete támogatja a hordozást, illetve ezekben a családokban nagyobb eséllyel hordoz az édesapa, esetleg nagyszülők, nagyobb testvérek vagy más rokonok. Akik a nagyobb gyermeküket nem hordozták, amiatt kezdték a kisebbet, mert praktikusnak találják, ő jobban igényelte, illetve sokan most ismerkedtek meg a hordozással, vagy mostanra találták meg a számukra ideális hordozóeszközt.

 

Felmerült a kérdés, hogy az anyaságunk megélése, esetleg a kötődő nevelés változtatja-e, hogy a korábbiakhoz képest végül hány gyermeket vállalunk, sokkal gyakoribb volt, hogy egészségügyi vagy anyagi okok, esetleg traumatikus szülésélmények, késői gyermekvállalás miatt változtak a tervek, esetleg azért, mert egyedül maradtak, ugyanakkor a sokat hordozó családokban jellemzőbb volt, hogy annyira megtetszett nekik a szülői szerep, hogy végül több gyermeket szeretnének, illetve páran nyilatkozták, hogy kifejezetten szerepet játszik náluk a hordozás és a kötődő nevelés benne.

 

A megkérdezett édesanyák annál inkább ki tudtak mozdulni napi rendszerességgel, minél többet hordoztak, illetve annál inkább elégnek érezték ezt. Gyermekük nélkül viszont azok mozdultak ki többet, akik kevesebbet hordoztak, ezalól azok az édesanyák jelentettek kivételt, akik egyáltalán nem hordoznak, mert ők szakadtak el a legkevesebbszer. Minél többet hordoznak, annál gyakrabban járnak gyermekek számára szervezett programra, viszont annál kevesebbszer fordulnak meg fejlesztő foglalkozásokon, a sokat hordozó édesanyák könnyebben mennek felnőttek számára szervezett programokra is, illetve többen kirándulnak, utazgatnak. Az édesanyák számára fontos és gyakori programok a hordozós események, melyeken kikapcsolódhatnak, közösségre találhatnak, azok közül, akik hordoznak, rengetegen járnak hordozós klubokba, hordozós sportórákra (mint a Maminbaba, a Bike with Baby vagy a Kangatraining).

 

Azok az édesanyák, akik egyáltalán nem hordoznak, a többieknél sírósabbnak, hasfájósabbnak találták a babájuk, a többiek viszont jellemzően annál többet hordoztak, minél inkább sírós volt a gyermekük. Abban, hogy mennyire tudják megvigasztalni a gyermekük, illetve milyennek érzik az általános közérzetét, nem mutatkoztak jelentős különbségek.

 

A hordozós édesanyák kicsivel jobban el tudták végezni az otthoni teendőiket, mint nem hordozó társaik, ugyanakkor itt fontos megjegyeznünk, hogy jellemzően a sokat hordozó édesanyák ezt kevesebb segítséggel érték el, illetve többen végeztek a gyereknevelés mellett más tevékenységet (például munka, tanulás).

 

Abban, hogy mennyire tartják magukat jó édesanyának, mennyire érzik stresszesnek a mindennapjaik, van-e társaságuk, és hasonlóan képzelték-e az anyaságot, csupán kisebb különbségek mutatkoztak.

 

A nem hordozó édesanyákat is beleértve egyöntetűen nyilatkozták, hogy a gyermekükkel való fizikai kontaktus, az érintések nagyon fontosak számukra, mely megnyugtatja őket, és felidézi a szülés előtti időszakot, ennek a megnyugtató testkontaktusnak egy csodálatos módja a hordozás, mely az érintett anyukák számára, eufórikus, megnyugtató és egyben praktikus közelséget jelentett. Legtöbbjüknek megkönnyíti a mindennapjait, miközben megnyugtatja a babájukat, örömet lelnek benne, megerősítette a kapcsolatukat, és sokkal könnyebben tudnak kimozdulni a segítségével.

 

Nagyon sok édesanyát traumatizált az, hogy a szülésük nem úgy alakult, ahogy várták, sok esetben kórházi hüvelyi szülésekről beszélhetünk, illetve a sürgősségi császármetszések majdnem minden esetben. Más édesanyák számára a szoptatási nehézségeken volt nehéz túllendülni, míg az utóbbi esetben többször kaptak szakemberektől (védőnőtől, szoptatási tanácsadótól), a szüléskor való traumákkal sokkal többen maradtak egyedül, az idő, a párjaik és az egészséges gyermekük megléte segített nekik, hogy feldolgozhassák, vagy még inkább elindulhassanak a feldolgozási folyamattal. A kezdeti nehézségek ellenére nagyobb eséllyel sikerült végül szoptatniuk azoknak az édesanyáknak, akik sokat hordoznak, vagy ha mégse, akkor is néhány édesanyát segített kárpótolni. Azoknak az édesanyáknak, akiket a kórházi hüvelyi szülés vagy a sürgősségi császármetszések traumatizáltak, nehezebb volt elérniük a szaksegítséget, nekik a gyermekük megléte, illetve a család segített feldolgozni a történteket, illetve nagyjából a felük azt nyilatkozta, hogy határozottan segített nekik a hordozás, különösen fontossá vált azok számára, akiknél a szülés utáni szeparáció jelentett nehézséget, nekik az elmaradt aranyóra helyett kárpótlást jelenthet a napi szinten gyakorolt megnyugtató testkontaktus.

 

Összefoglalás:

 

A kutatás során 246 édesanyát kérdeztem meg hordozási szokásaikról, illetve arról, hogy hogyan érzik magukat édesanyaként. A legtöbben a kötődő vagy válaszkész nevelés elvét követték, ugyanakkor a sokat hordozó édesanyák egyébként is több elemét alkalmazták annak. Megfigyelhető volt, hogy minél többet hordoztak, annál nagyobb eséllyel szoptattak sikeresen. A megkérdezett édesanyák környezetüket hasonlóan támogatónak érezték, ugyanakkor sokkal többet hordoztak azok, akik kevesebb segítséget kaptak, illetve többet hordoztak azok, akiknek a környezete is támogatja a hordozást, esetleg más családtagok is hordoznak.

 

A hordozás jelentősen megkönnyítette számukra a kimozdulást, illetve a sokat hordozó édesanyák nem csak mobilisabbak, hanem többet jártak olyan programokra gyermekükkel, melyeket elsősorban, vagy nem csak gyermekek számára szerveztek. Ugyanakkor nagyon sokat jelentenek nekik a hordozós sportok, hordozós klubok is, ahol egy új, támogató közösséget kaphattak. A hordozás megkönnyítette számukra az otthoni teendőik elvégzését, illetve segített nekik a babájuk nehezebb, sírósabb időszakait átvészelni.

 

A fizikai kontaktus minden édesanya számára nagyon fontos volt, akik valamilyen okból nem hordoztak, azoknak is rengeteget jelentett, mikor összebújhattak a gyermekükkel. Ez alapján azt gondolom, nem túlzás kijelentenünk, hogy a hordozás nem csak gyermekeink számára, hanem nekünk, édesanyáknak is fizikai és lelki szükségletünk.

 

Sok édesanya szenvedett traumát a sikertelen szoptatás miatt, illetve a szülésük során. Közülük többen nyilatkozták, hogy gyógyító volt számukra a hordozás, segített kárpótolni őket amiatt, ami nem sikerült, vagy nem jól sikerült, visszahozni a közelséget. Különösen sokat jelentett azoknak, akiknek a szülés utáni szeparáció volt a trauma fő forrása.

Ne félj háton hordozni!

 

Írta: Kiss Anikó

 

A háton hordozás nem véletlenül idegen a magyar hordozni vágyó szülőknek, ugyanis a mai modern európai kultúránktól távol áll gyermekünk ilyen módon történő hordozása. Itt, az európai társadalomban a gyermek kitüntetett figyelmet kap, gyakran ő az első, ő van előtérbe helyezve minden téren, így a babahordozás terén is- szó szerint. Régebbi korokban – tőlünk távolabbi kultúrákban akár ma is természetes az, ha a hétköznapi tevékenységek során a gyermek kevesebb figyelmet kap. A szülők könnyebben viszik gyermeküket a hátukon, nem aggódnak, hiszen tudják, hogy a kicsi ott is biztonságban van. Ez természetes számukra, ezt láthatták a szüleiktől is, így élik mindennapjaikat.

 

 

Ezzel szemben a mi kultúránkban sok szülőnek nehéz elfogadnia, ha a babáját nem látja, ha nincs meg a szemkontaktus gyermek és szülő között. Egy percre sem akarják szem elől téveszteni csemetéjüket. Ebből a félelemből eredhetnek az olyan tévhitek is, mint például az, hogy csak a nagyobb gyermekeket lehet háton hordozni. Gyakran még a tapasztalt háton hordozó anyukák is az útjukba eső kirakatüvegekben, tükrökben ellenőrzik, hogy minden rendben van-e ott hátul. Azonban ha sikerül túllendülni a kezdeti aggodalmakon, akkor nemcsak Te, hanem a csöppség is sokkal felszabadultabb lesz. A baba ugyanis megérzi a szülő feszültségét, ekkor ő is nyugtalanabb, sírósabb. Ugyanakkor, ha úgy érzékeli, hogy a szülő magabiztosan hordja őt a hátán, akkor mindketten önfeledten tudják élvezni a háton hordozás örömeit, előnyeit.

 

További gyakran előforduló aggodalom, hogy a gyermek leeshet. Ezt a félelmet is feloldjuk a babahordozási tanácsadás alatt. Mégpedig úgy, hogy megkeressük azt a hordozóeszközt, amiben a hordozó szülő a legjobban megbízik, majd ennek a használatát alaposan, együtt begyakoroljuk. Különösen szükséges, hogy a tanácsadó a legjobb tudása szerint járjon el, amikor a különböző hordozóeszközöket bemutatja és összehasonlítja. Fontos ilyenkor, hogy a legmegfelelőbb, a számotokra legmegbízhatóbb hordozóeszközt tudjuk ajánlani.

 

Előfordulnak olyan helyzetek, amelyeknek megoldása babával a hátunkon elsőre nehéznek tűnhet. Ilyen például ha meg kell törölnünk a gyermek orrát, sapkáját meg kell igazítani, esetleg ha sír a baba, vagy éppen elalszik. Ezeket a kérdéses helyzeteket is átbeszéljük a tanácsadás során. Önbizalmat, bátorítást kapsz, hogy ha szükséges, nyugodtan kérj segítséget a környezetedtől. Szinte mindig akad valaki, aki szívesen nyújt segítséget egy kisgyermekes anyukának.

 

Ugyanakkor sajnos az is tapasztalható, hogy idegenek, akkor is hozzányúlnak a hordozóban lévő gyermekhez – akár minden előzetes jel nélkül – ha erre nem kértük őket. Még ha csak merő jó szándékból, szeretetből teszik is ezt, tolakodásuk kellemetlen is lehet. Meg kell tanulni ezeket a helyzeteket is kezelni, okosan hárítani, így erről is beszélgetünk a tanácsadás ideje alatt.

 

 

Keresd a hordozós közösségeket!

 

Sokat javít a háton hordozás elfogadottságán a közösségi élmény is, az olyan események, rendezvények, ahol a babát hordozó családok találkoznak, együtt töltik szabadidejüket, tapasztalatot cserélnek, sportolnak, vagy csak egyszerűen kikapcsolódnak. Ezek az alkalmak kiválóak arra, hogy láthasd azt, hogy ez egy életszerű, kezelhető babahordozási forma. A közösségben egymástól tanulva, egymást figyelve, könnyen megtapasztalhatjátok, hogy háton hordozás közben mennyivel szabadabb mind a baba, mind az őt hordozó szülő. Sokat jelent, ha látod, hogy a tapasztaltabb hordozó szülők rutinosan veszik fel és le a babát a hátukról, legyen szó bármilyen hordozóeszközről. Ilyen közösségi élmény megélésére kiváló lehetőség a hordozós klub, vagy az olyan hordozós sportok, ahol tanácsadó segíti a szakszerű babahordozást.

 

 

Mint minden tevékenység során, természetesen a babahordozáskor is alapvető szempont az egészség. Felhívom a figyelmedet, arra is, hogy figyeld tested jelzéseit, és ha kényelmetlenséget, fájdalmat okoz a babahordozás, akkor valóban elérkezett az idő hátra venni a csöppséget. A hordozó személy egészségének védelme érdekében a baba elöl hordozása 5-7 kilóig ajánlott, az ennél nehezebb gyermeket érdemes hátra venni. Sokan azt gondolják, hogy az apukákra, az erősebb fizikumuk miatt nem vonatkozik ez az ajánlás. Ez nem így van. Az apukák is figyeljenek az egészségükre! Ugyanakkor az elöl hordozás meghittsége mélyíti az apa-gyerek kapcsolatot, pótolván azt az időt, amit az anya várandósága alatt töltött a babával.

 

Minden szülő más és más. Van, aki még nem szeretné a hét kilós babáját sem háton hordozni. Házi feladatként javaslom, hogy figyeld az utcán, klubban, vagy hordozós sport órán a többi anyukát, apukát. Beszélgess velük, lesd el, hogyan veszik hátra és onnan le a gyermeküket. Tapasztald meg a háton hordozás mindennapi életszerűségét.

 

Az egészséget kímélő babahordozással kapcsolatban nélkülözhetetlen kérdés, hogy a hordozó szülőnek van-e valamilyen gerinc problémája. A különböző babahordozó eszközök ugyanis eltérően terhelik a hordozó személy gerincét. Ha fennáll valamilyen egészségügyi probléma, akkor érdemes kihasználni a hordozókendő azon tulajdonságát, hogy lehetőséget ad arra, hogy a baba súlyát többféleképpen oszlassuk el a hordozó személy testén.

 

 

 

Hogyan zajlik egy babahordozási tanácsadás?

 

Első alkalommal még én teszem fel a babát a szülő hátára, a gyermek korától függően, lehetőleg kendőben. Megkérem a szülőt, hogy nézze meg magát és babáját a tükörben, sétáljanak egy kört, ismerkedjenek ezzel az új helyzettel. Rendszerint mindketten pozitív élményként élik meg az első háton hordozást. A felismerés, hogy milyen könnyű így a baba, és hogy mennyi mozgásszabadságot ad a háton hordozott apróság, már oldja is az aggodalmakat. Mindemellett ha még megtapasztalják azt is, hogy a kicsinek milyen élmény, hogy remekül kilát anya vagy apa hátáról, már szinte biztos a siker.

 

Ezután sorra vesszük, hogy mik az aggodalmak, mi az ami miatt fél a szülő a háton hordozástól. Hiszen azt már most, a tanácsadás során megtapasztalhatta, hogy biztonságban van a gyermeke. A leggyakoribb félelem ami ilyenkor elhangzik, hogy nem tudják mit csinál a kicsi, vagy hogy mihez kezdjenek, ha sírni fog, vagy ha elalszik. Ezeket a kérdéses helyzeteket, akár a gyakorlatban is kipróbáljuk. Pl.: használjuk az alvócsuklyát, kipróbáljuk hogyan adhatja rá a babára a leesett kiscipőt, vagy az itatóspohárral hogyan tudja kínálni. Aztán az élet hoz majd olyan helyzeteket, amikre most nem gondol, de már úgyis ügyesen fog kezelni. Mindezek mellett fontos a megfelelő eszköz kiválasztása is. A gyermek testi fejlettsége mellett lényeges szempont az is, hogy a hordozóeszköz olyan legyen, ami a legkevesebb aggodalmat váltja ki a szülőből, illetve ami számára is kényelmes. A tapasztalatom az, hogy sokan akkor adják fel a babahordozást, amikor már háton kellene hordozni.  Hogy ez ne így legyen, válassz felkészült, és tapasztalt, képzett tanácsadót. A babahordozási tanácsadónak kiemelkedő szerepe van abban, hogy ezeket a kételyeket, szorongásokat feloldja, segítse a baba hátra engedését, és megerősítse a szülőt abban, hogy képes a gyermekét stabilan, biztonságosan háton hordozni.

Az első vajdasági babahordozási tanácsadó története

 

Írta: Góbor Szénási Anna

 

 

Amikor az első babámat vártam 2008-ban, a környékemen (a Vajdaságban) még senkit sem láttam hordozókendőben hordozni. Egyik alkalommal, amikor Budapesten jártam, és épp felszálltam a villamosra, arra lettem figyelmes, hogy egy anyuka szalad, hogy elérje a villamost. Sikerült neki beugrania még mielőtt bezáródott volna az ajtó, s előttem állt meg. Akkor vettem észre, hogy rajta van a babája, aki édesen aludt egy hordozókendőben. Olyan összhangban voltak, olyan kiegyensúlyozottságot sugároztak, hogy szinte megbabonáztak. Előtte még nem láttam ilyet, és az első gondolatom az volt, hogy ez biztos a kendőnek köszönhető. „Nekem is kell egy ilyen!” – mondtam a nővéremnek, akivel rögtön utánanéztünk az interneten. Nem is tudtuk, hogy mi a pontos neve. Beírtuk hát, hogy babakendő, s már néztük is az első honlapot, amit kiadott. Ott tudtam meg, hogy ezt a kendőt többféleképpen lehet használni, s hogy ajánlott a leghosszabbat megvenni, mert az az apukára is jó lesz, és minden kötést meg lehet vele kötni. Amikor ezt elolvastam, nem is gondoltam volna, hogy többféleképpen lehet használni és különben is, minek bonyolítani, aztán később rájöttem, hogy mennyire praktikus eszköz ez az egyszerű kendő.

 

Megvettük. Még mielőtt megérkezett volna a kendőm, egy kedves egri szülésznő ismerősöm megmutatta nekem, hogyan kell használni. Amikor a saját kendőmmel próbáltam a plüssmacit magamra kötni, elbizonytalanodtam, mert nagyon hosszú volt, és bonyolultnak tűntek a kötések. Miután megszületett a kislányom, nagyon boldogok voltunk. A családom mindenben támogatott a gyermekágyi időszakban, így tényleg csak a babámmal foglalkoztam, de egy idő után már sok volt, hogy mindent megcsináltak körülöttem. Szerettem volna visszatérni a mindennapokba, úgyhogy magamra kötöttem a babámat, s kettesben elmentünk a közeli boltba. Micsoda szabadság! Bevásároltam, s közben ő nyugodtan aludt rajtam. Soha nem feledem el azt az érzést! Így lassan rájöttem, hogy otthon mindent meg tudunk csinálni mi ketten. Legjobban azért szerettem a kendőben vinni őt, mert egyrészt ő jól érezte magát rajtam, másrészt mindent látott, amit csináltam (és persze közben magyaráztam is neki), úgy tanult, hogy nem tanítottam, egyszerűen csak együtt voltunk.

 

Amikor már 10 kiló feletti lett a súlya, nehéz volt őt elöl hordozni, de sajnos nem tudtam a hátamra kötni. Ez igazán elszomorított. Hogyhogy nekem ez nem megy? Néztem a videót, nem volt bonyolult a mozdulatsor, nekem mégsem sikerült leutánozni. Valami hiányzott. Ekkor ajándékba kaptam egy hordozókendő-tanfolyamot a nővéremtől, így amikor legközelebb Budapesten jártam, elmentem egy babahordozási tanácsadóhoz. Az a másfél óra, amit ott töltöttem, mindent megváltoztatott. Sok plusz információt kaptam, amit addig nem is tudtam (például abban a leírásban, amiből tanultam, egy szó sem volt arról, hogy oda kell figyelni arra, hogy a térdek magasabban legyenek a baba fenekénél, vagy hogy sávonként kell meghúzni a kendőt, ami ugye alapismeretnek számít), megtanultam a hátamra kötni a kislányomat, és a visszajelzések alapján nagyon megnőtt az önbizalmam, ami a hordozást illeti. Ennek köszönhetően napi szinten visszatért a hordozás az életünkbe, és kiegészítette a napjainkat.

A környezetemben lévő édesanyák érdeklődtek a kendővel kapcsolatosan, megmutattam nekik, hogyan kell használni, s ez indított el azon az úton, hogy szeretnék a hordozással mélyebben foglalkozni. A saját tapasztalatomból indultam ki, hogy nekem mennyi kérdésem volt a hordozásról, de errefelé senkinek sem tudtam feltenni őket. Budapestre kellett utaznom, ahol a tanácsadóval való találkozás összehasonlíthatatlanul többet adott, mint az összes videó és leírás, amit előtte láttam és olvastam. Ez volt a kulcs: az élő kapcsolat. Ez nincs nálunk. Mennyivel alaposabb tudást szerezhetnek a családok, ha a saját tempójukban tanulhatják meg a hordozóeszköz használatát, ha van, aki visszajelez nekik a tanulási folyamatban, és utána is reflektál az esetleges hibákra, vagy egy-egy tanáccsal még kényelmesebbé teszi számukra a hordozást! Így jutottam el oda, hogy jelentkezzek a Beli Buba Babahordozó Iskola hordozókendő-tanfolyamvezető képzésére. A képzésen olyan sokat tanultam, hogy az elvégzése után egy hónapig ülepedett le bennem a rengeteg információ. Kapcsolatba léptem a helyi mentálhigiénés alapítvánnyal, amely teret biztosított ahhoz, hogy megismertessem a családokat a hordozással, a hordozókendővel. Mindig hálás leszek nekik ezért!

 

Hogy miért írtam le ilyen részletesen a történetemet? Azért, mert arra szeretnék rámutatni, hogy ez alatt a tíz év alatt mennyit változott a hordozóeszközök világa és a babahordozáshoz való hozzáállás (itt elsősorban a vajdasági hordozós világra gondolok). Ha azt mondjuk, hogy hordozóeszköz, a legtöbb embernek még mindig a kenguru jut az eszébe. Amikor a kendőben hordoztam a kislányomat, mindenki csak álmélkodott, mert addig nem láttak ilyen típusú hordozót. A védőnőm is csodálkozott, amikor mutattam neki, hogyan kerül rám a kisbabám, és csak annyit mondott, hogy ez bonyolult, majd megdicsért, milyen ügyesen csinálom. Az első tanfolyamaimat az ismerőseimnek tarottam, és sokat beszélgettünk arról, hogy mi a különbség a kendő és a kenguru között. Miért optimálisabb a kendőben hordozni a babát, mint a kenguruban, meddig hordozunk elöl, miért nem javasolt a kifelé hordozás. Később alkalmam volt a szabadkai kismamasuliban is előadást tartani a hordozás jótékony testi-lelki hatásairól, majd felkértek, hogy meséljek a topolyai szülésre felkészítőkön is a hordozásról. A családoknak lehetőségük volt kipróbálni a hordozókendőt. Ezeken az előadásokon sok új információt hallottak a kismamák és a kispapák (néha az volt az érzésem, hogy túl sokat is), de azt mindig hozzátettem, ha mást nem, akkor azt jegyezzék meg, hogy kifelé nem javasolt a babák hordozása. Volt, aki hálás üzenetet írt, hogy annak idején felhívtam a figyelmét a kendőre, de olyan anyuka is akadt, aki a közösségi oldalra kenguruban kifelé hordozott képet töltött fel. Szomorúan láttam az egyik közeli ismerősömet (akinek megtanítottam a kendő használatát, átbeszéltük a fenti kérdéseket), ahogyan a kenguruban kifelé hordozza a babáját, s ezt azzal magyarázta (pedig nem tettem szóvá), hogy a férje szerint a kenguru sokkal praktikusabb. Az ilyen helyzeteket akkoriban kudarcként éltem meg.

Az évek során megtanultam különválasztani a saját tapasztalatomat és meggyőződésemet a családokétól. Az, hogy szerintem a kendő a legoptimálisabb hordozóeszköz, nem azt jelenti, hogy másnak is az. Ma már nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy megismerjem a családot, az igényeiket, az elképzelésüket, majd az alapján próbáljuk ki a hordozókat (természetesen szakmai szempontokat figyelembe véve), így a saját tapasztalatuk alapján választanak hordozót. Ennek köszönhetően sokkal elégedettebbek ők is, mert a mindennapjaik részévé válik az adott eszköz, nekem pedig megtelik a szívem örömmel, amikor látom, hogy boldogok, a babájuk kiegyensúlyozott, vagy ahogy egy kedves barátnőm szokta mondani: a hordozó egy joker, ami mindig beválik, ha nyűgös a babája.

 

Közben fejlődött a hordozóeszközök világa, egyre több olyan hordozóval ismerkedhettünk meg, amelyek ortopédiailag megfelelően támasztják meg a baba fejét, gerincét, lábait, alkalmazkodnak a baba testéhez, méreteihez. Gondolok itt az állítható csatos, félcsatos, mei tai, onbu hordozókra. Persze rajtuk kívül is van még többféle hordozó, de azért emelem ki ezeket, mert velük van a legtöbb tapasztalatom, és ezek azok a hordozók, melyeket a szabadkai hordozós klubban ki lehet próbálni. Bevallom őszintén, elejében nehezen fogadtam el ezeket a formázott hordozókat, mert én annyira szeretem a kendőt, hiszen egy kendőt rendkívül sokféleképpen lehet használni, de mivel olyan nagy teret hódítottak, egyre többen úgy kerestek meg, hogy szeretnék hordozni a babájukat, de nem kendőben, így nyitottam én is az új felé, s beszereztem őket, megismerkedtem velük, tapasztalatot szereztem általuk.

 

Közben megszületett a második kislányom is, és vele mindenféle hordozóeszközt kipróbáltunk, a rugalmastól kezdve a csatosig, természetesen figyelembe véve a mozgásszervi fejlődését. Így sokat aludt rugalmas, karikás és persze hosszú szövött hordozókendőben, majd amikor nagyobb volt, a mei tai-ban, azután kipróbáltuk a csatost, a félcsatost és az onbut is, de ezek nekem nem voltak kényelmesek, így hosszútávon nem váltak a mindennapjaink részévé. Az idősebb lányomat csak kendőben, míg a kicsit mindenfélében hordoztam. Mekkora különbség ez! Amikor otthon voltunk, akkor a hosszú kendőben volt, de amikor útra keltünk, akkor inkább a mei tai-t részesítettem előnyben. Nekem könnyű volt ezt így megoldani, mert többféle hordozó lakik a szekrényemben, s azt veszem elő, ami az adott helyzethez leginkább alkalmas, de ha egy család nem szeretne beruházni ennyiféle hordozóba, akkor mi a teendő? Melyik az a hordozó, amelyik igazán alkalmazkodni tud a mindennapjaikhoz? Ez teljesen egyedi, mert ahogy mi sem, úgy a (formázott) hordozók sem egyformák, és nem érezzük ugyanolyan kényelmesnek őket. Van mindenféle: vékonyabb, közepes vagy vastagabb szövésű kendő, rövidebb és hosszabb, karikás, melynek szintén megválogathatjuk a hosszát és a karikái méreteit is, kemény vagy puha derékpántú, párnázott vagy párnázatlan vállpántú formázott hordozók, mindenhol állítható bodyrész, vagy csak amelyiknek a terpeszszélességét tudjuk állítani és még sorolhatnám. Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik hordozót ajánlom, mindig meghívom a klubba vagy személyes tanácsadást javaslok, mert nagyon sokat tudunk erről beszélni, sokat lehet róla olvasni, hogy mikor melyik hordozó ajánlott, milyen szempontokra javasolt odafigyelni vásárlás előtt, de az igazi információt a testünk adja meg, az a visszajelzés, amikor megtapasztaljuk a saját babánkat, ahogy rajtunk van. Ezért szeretem annyira a próbahordozást!

Ezzel kapcsolatosan sok történet jut eszembe, megosztanék párat. Nem olyan rég egy olyan édesanya jött el a klubba (előtte még sosem járt ott), aki rugalmas kendőben hordozza a 6,5 kilós kisfiát. Mesélt arról, hogy mennyire kényelmes neki, mennyire szeretik mindketten a kendőt. Amikor mondtam neki, hogy a rugalmasban 7 kilogrammig javasoljuk a hordozást, meglepődött. Javasoltam neki, hogy próbálja ki a szövött kendőt, csak hogy tapasztalja meg, hogy szerinte van-e különbség a kettő között. Amikor kipróbálta, csak állt és láttam az arcán, hogy nem akarja elhinni. Nagyon kényelmes volt neki. Említettem neki, hogy lehetősége van bérelni egy kendőt, kicsit bizonytalannak láttam. Másnap jelentkezett, hogy mégis csak kibérli a kendőt, mert annyira nagy hatással volt rá, és utána vett is egyet maguknak.

 

Egy másik anyuka a második babáját szerette volna hordozni, de kikötötte, hogy nem akar kötözni. Valami olyat mutassak neki, ami egyszerű. Tetszett neki a karikás kendő, de valahogy nem állt a kezére. Elővettem egy baby tai-t, először kétkedve fogadta, mert hát azt is kötözni kell, de miután kipróbálta a próbababával, egyértelmű volt számára, hogy az kell neki. A kisbabáját magabiztosan kötötte magára és nagyon boldog volt. Egy hét múlva már a saját baby tai-ukban hordozta a kicsit, aki békésen aludt rajta, az anyuka pedig nagyon elégedett volt.

 

Tavaly és tavalyelőtt nyáron Szabadka főterén egy fesztivál keretén belül volt kialakítva egy hordozós kuckó, ami nagyon jó hangulatú volt, és sokan megfordultak ott. Természetesen próbahordozásra is lehetőség volt, és a családok éltek is a lehetőséggel. Egy fiatal pár is elsétált mellettünk, babakocsiban tolták az egyhónapos babájukat. Az apuka büszkén mondta, hogy már ők is kipróbálták a hordozót, ott van a babakocsi aljában a kenguru. Mikor elmondtam neki, miért nem javasoljuk a kenguruban való hordozást, nagyon meglepődtek, hiszen a boltban, ahol vették nem ezt mondták, és a leírásban sem ez áll. Nyitottak voltak arra, hogy kipróbálják a karikás kendőt. Az anyuka teljesen átalakult, olyan szépek voltak, ahogy összesimultak a babával. Nagyon kényelmes volt neki. Az apuka többször is megkérdezte, hogy: biztos kényelmes? Nem jobb a kenguru? Ezek szerint hiába vették meg? Mit csináljanak vele? Erre az anyuka csak annyit mondott, hogy „eladjuk és veszünk egy karikás kendőt.” Így is lett. Ezen a fesztiválon akadt olyan apuka, aki a 7 hónapos kislányát elöl hordozta egy csatos hordozóban. A kislány épp aludt rajta. Beszéltünk pár szót, mondtam nekik, hogy háton kényelmesebb lenne ekkora lánykát hordozni. Pár óra múlva ismét elsétáltak a kuckó előtt, akkor a kislány már az apuka hátán volt. Az egyik anyuka, akinél személyes tanácsadáson voltam, s a hordozás nagyon „bejött” neki, azóta minden kedves várandós barátnőjének egy karikás kendőt ajándékoz.

 

Egyszer történt meg velem, hogy egy édesanya eljött hozzám tanácsadásra, először én kötöttem rá a babáját, és teljesen ledermedt. Csak annyit tudott mondani, hogy ez neki nem jó, és vegyük le. Elmondta, hogy nagyon csalódott volt magában, mert sokat olvasott a hordozásról, hogy a hordozott babák kevesebbet sírnak, kiegyensúlyozottabbak és szeretné, ha az ő babája is kiegyensúlyozott lenne. Átbeszéltük a hordozás és az érintés közötti hasonlóságokat, a testkontaktus testi-lelki kötődésre gyakorolt pozitív hatását. Arról is beszéltünk, hogy attól, hogy nem hordozóban hordozza a babáját, még ugyanolyan jó anyuka, mint aki hordozóban hordoz, és ami ennél is fontosabb, hogy a kézben való hordozás során is testkontaktusban van a baba, és tulajdonképpen ő is hordoz. Javasoltam neki, hogy amikor nagyobb lesz a babája, akkor játszanak dócsi paprikás háton hordozós játékot, azt a kicsit nagyon szeretik. Ez megnyugtatta őt.

 

Voltam egy olyan családnál is, ahol az anyuka szerette volna bevonni az apukát is a hordozásba, aki ugyan szkeptikus volt, mégis megpróbálta. Gyakoroltunk a rugalmas kendőjükkel és a karikással is, de nem ment nekik a használata. Másodszor is elmentem, akkor csak az anyuka volt, aki kitartóan gyakorolt, de nagyon bizonytalan volt. A kisbaba elaludt rajta, nem győzött csodálkozni, hogy mennyire jó érzés ez. Megbeszéltünk egy harmadik alkalmat is, hogy együtt menjünk ki a lakásból, mert nem merte megtenni egyedül ezt a lépést. Másnap lemondta a találkozást, és azután nem jelentkezett. Egy évre rá összefutottam vele a városban, akkor mondta el, hogy sem a férje, sem az édesanyja nem támogatta ebben, ő pedig nem érzett magában erőt, hogy harcoljon velük. Láttam a bizonytalanságát, valahol legbelül éreztem, hogy nem fogja hordozni a babáját. Sokszor eszembe jutottak, sokat gondolkoztam azon, hogy mit tehettem volna még, hogy segítsek neki.

 

A minap pedig kaptam egy kedves üzenetet egy olyan anyukától, aki kipróbált egy félcsatost, és másnap küldött egy fényképet, ahogy a babája alszik a hátán a félcsatosban, azzal a kísérőszöveggel, hogy: „Szuper ez a hordozó! Nem is érzem, hogy rajtam van a babám. Mennyi szabadidőm lett hirtelen!”

 

A legkedvesebb történet számomra a férjemmel kapcsolatos. Ő a nagyobb lányunkat akkor hordozta, amikor nagyobbacska lett, és persze én kötöttem a hátára. A kislányunkat pedig születése óta hordozta ő is. Egyik alkalommal, amikor ment a nagyobb lányunkért az iskolába (ami 3 utcányira van tőlünk) mondta, hogy kell a picinek a friss levegőn lenni, így majd őt is elviszi. Kössem rá. Mikor mondtam neki, hogy megtanítom, hogy egyedül is magára tudja kötni a babát, hárított, hogy minek, hisz tudom én, elég az. Ez így is működött. A kislányunk 2,5 éves volt, amikor túrázni mentünk. A kislány az apja hátán szeretett volna „utazni”. A felvételnél segítettem, de a levételt már egyedül csinálta, s legközelebb teljesen egyedül vette a hátára a kislányt, anélkül, hogy külön tanítottam volna. Nagyon büszke vagyok rá!

 

A tanácsadói képzés elvégzése után sokat dolgoztam azon, hogy felhívjam a babahordozás testi-lelki hatására a családok figyelmét. Eleinte azon volt a hangsúly, hogy nem kényeztetjük el a babát azzal, ha dajkáljuk, ha felvesszük, amikor sír, mert sokszor tapasztaltam azt, hogy a nagyszülők elbizonytalanítják az újdonsült szülőket ezzel a tévhittel. Ilyenkor igyekszem megerősíteni a szülőket, hogy jól csinálják még akkor is, ha nem ugyanazt teszik, mint a saját szüleik. Fontosnak tartom, hogy a szülők megértsék, miért igénylik annyira a babák, hogy testkontaktusban legyenek, így könnyebben rá tudnak hangolódni a gyermekükre. Két évre rá szerveztük meg először Szabadkán a Babahordozás Hetét, amit azóta minden évben megrendezünk. Három alkalommal Szabadka főterén még hordozós tánccal is megleptük a járókelőket. Nagyon izgalmasak voltak a táncpróbák, jó hangulatban teltek el, sokat nevettünk, a babák pedig jókat aludtak rajtunk. Az anyukák élvezték, hogy kimozdulhatnak egy olyan helyre, ahol mozoghattak és jól érezték magukat. Erre hivatott a hordozós klub is, ahová nem csak azok a családok járnak, akik hordoznak, hanem nyitott minden kisgyerekes család számára. Ott a hangsúly a tapasztalatcserén van. A hordozós klub és babás játszóház egy közösségi tér, ahol jókat beszélgetnek azok az anyukák is, akik hordozzák a babájukat és azok is, akik nem, akik azáltal, hogy sokat vannak kettesben otthon a babájukkal, szeparálva érzik magukat a külvilágtól. Mindig nagyon örülünk, amikor egy-egy apuka is eljön, és ő is be tud csatlakozni a beszélgetésbe, megosztja a tapasztalatait. Mert szerintem az a legfontosabb, hogy tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van, akire számíthatunk a szűkebb és a tágabb környezetünkben is!

 

Hogy mi mindent kaptam a hordozástól? Önbizalmat, szabadságot, kapcsolódási lehetőséget. Ha visszatekintek 11 évvel ezelőtti önmagamra, mondhatom, hogy rengeteget változtam, s ebből sokat a hordozásnak is köszönhetek. Segített abban, hogy nyitott legyek arra, hogy megismerjem a lányaimat olyannak, amilyenek ők valójában, segített abban, hogy biztonságos kötődés alakuljon ki közöttönk. Talán ez a legfontosabb számomra. A családokkal való kapcsolódásban is sokat segített, hisz miden család más. Megtanított, hogy nyitott legyek az igényeikre, hogy meghalljam, mit szeretnének kapni a hordozástól, és ebben támogatni tudjam őket. Azt szeretném, hogy a baba születése után megtalálják az új egyensúlyt, a biztonságot, s a kendő ebben nagy segítséget tud nyújtani. A kendő és a család között a tanácsadó a híd, aki támogatja a szülőket, hogy az új élethelyzetben megtalálják a számukra megfelelő lehetőségeket, eszközöket, melyekkel közelebb kerülnek egymáshoz, a család új egyensúlyához. Szeretek híd lenni.

 

A babahordozás népszerűsítéséért a Vajdaságban sokan teszünk ma is. Szeretném mindenkinek megköszönni, aki azon dolgozik, hogy a családok megismerjék a testkontaktus és a babahordozás testi-lelki előnyeit, hasznosságát és családösszekovácsoló erejét! Nagy szerepe van ebben László Ágnes kolléganőmnek, aki szintén babahordozási tanácsadó, s neve egybeforrt a babahordozással. Kívánom, hogy továbbra ilyen odaadóan, kitartással és türelemmel végezze a munkáját. A sorból nem maradhat ki Ricz Dencs Tünde, az Exspecto Mentálhigiéné Alapítvány volt munkatársa, aki a kezdet kezdetén lehetőséget adott, hogy előadások, műhelymunkák keretén belül ismerkedjenek meg a családok a hordozással. Komenda Renáta védőnő és Vataščin Balázs Emese dúla, akik példamutatással és a családokkal való munkájuk során ismertették meg a nagyközönséggel a babahordozás előnyeit, és persze a vajdasági sajtóban dolgozó újságíróknak, akik a hordozós eseményekről tudósítottak. De a legfontosabbak, akik nélkül nem beszélhetnénk ma babahordozásról a Vajdaságban, azok az anyukák és az apukák, akik hordozzák a babájukat. Köszönöm nekik ezt az életre szóló élményt!

Apák a hordozás világában

 

Írta: Sáriné Denhoffer Bernadet

 

 

Régimódi családban nőttem fel, ahol megvoltak a tipikus minták, a tipikus női és férfi szerepek. Apuka volt az, aki reggeltől estig dolgozott, hazajött kipihente a munka fáradalmait. Később esetleg barkácsolgatott egy kicsit, javítgatott a családi fészken. Gyermeknevelésbe csak indokolt esetben „folyt bele”. Anyuka eközben a gyermekek mellett a háztartást vezette, ellátta a háziállatokat, művelte a konyhakertet és persze később ő is helytállt a munkahelyen. Annak idején fel sem merült senkiben, hogy a férfiak is kaphatnak egy „kis” női feladatot, pl. a gyermeknevelés terén. Manapság már az édesapák nagyobb szerepet játszanak gyermekük életében. Jelen vannak (lehetnek) terhes gondozások során, az ultrahang vizsgálatokon. Szülőszobán édesanya támasza lehet a férje, a leendő apuka. Császármetszés alkalmával is már egyes kórházakban apuka jelen van és ha anyuka állapota indokolja, akkor az édesapa mellkasára helyezik a picit megszületése utáni néhány percben. Későbbiekben ugyan úgy pelenkázza, eteti, gondozza gyermekét, mint az édesanya.

 

 

Gyermekkoromban csak nőket láttam az utcán babakocsit tologatva, manapság már férfiakat is, sőt a környékünkön férjemet láthatták, ahogyan gyermekeinket hordozza. Ugyanis ők az erősebbik nem képviselői, „cipekedés” őket kevésbé terheli meg, hisz testalkatuk erre van „megalkotva”. Javasolni szoktuk, hogy a szülés utáni 6 hetes gyermekágyi időszakban, ha az újszülött kis jövevény igényli a testközelséget, ez esetben inkább apuka vállalja magára eme nemes feladatot, hogy hordozza, ezzel is elősegítve ő és gyermeke közti kötődés kialakulását. Kijelenthetjük, hogy édesanyák és gyermekük közt „könnyebben” létrejön a kötődés, hisz ők hordozzák szívük alatt 9 hónapig babájukat. Azzal, hogy édesapa is hordozza gyermekét ő is egyre magabiztosabb lesz az apai szerepében. A növekvő önbizalmával egy időben egyre kiegyensúlyozottabban élheti át a családdá válás folyamatát, ezzel anyuka támaszává válhat.

 

 

 

 

A csecsemőknek nélkülözhetetlen a testi kontaktus, ami megalapozza az érzelmi kötődés kialakulását. Ha az érintések, babusgatások, dajkálások jelen vannak a kisbaba mindennapjaiban, úgy ő sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb. Hordozás során csökken a stressz szintje, pulzusa lecsökken, légzése lelassul, jobban érzi magát a baba, kialakul a bizalma szülei irányába. Motoros képességei fejlődnek. Hordozással az ideális, zárt, meleg, biztonságot nyújtó „méh-béli létet” meghosszabbíthatjuk számára. Kimutatták, hogy a sok ölelésben, testi kontaktusban, szeretetteljes nevelésben részesült gyermekekből kevésbé agresszív, jó és egészséges emberi kapcsolatokat fenntartó felnőtt válik.

 

 

Miért jó, miért könnyebb a férfiaknak a babahordozás?

 

 

Az őskorban a férfiak halásztak, vadásztak, az asszonyok gyűjtögető életmódot folytattak. Ezzel a szerepek formálták testüket, az evolúció során ezek a testi különbségek is megmaradtak. Mivel a férfiak testét ősidők óta a vadászat, a nehéz súlyok emelése, mozgatása formálta, így napjainkban is erőfölényüket kamatoztathatják a babahordozás terén is. Ha megfigyeljük, a férfiak háta, válla szélesebb, hosszabb, nagyobb kulcscsonttal és vállcsúcs ízülettel rendelkeznek, tehát hordozókendő használatakor a vállukon sokkal jobban eloszlik a baba súlya, így időben tovább képesek hordozni. Ki- és belégzéskor a mellkas mozgást a rekeszizom mozgása is kíséri, ezáltal a hasi szervek előre és lefele tolódnak. Ez a légzési formát hasi légzésnek nevezzük és a férfiak sajátossága. Megfelelő kötéstechnikával segíthetjük, hogy a mellkast, mellizmaikat, felkar izmokat ne nyomjuk, így komfortosabb legyen a babahordozás a férfinek. Fentiek értelmében elöl hordozás estén belül zsebes keresztezett, háti hordozáskor olyan kötést javaslok, ami nem fogja le a karokat, ilyen például a batyu, batyu keresztezett mellkaspántokkal. Hátizmuk is erősebb, így ők minden bizonnyal elöl hordozva nagyobb súlyú babákat is elbírnak, mint a nők, illetve huzamosabb ideig képesek az édes teher cipelésére. Terhességük során az édesanyák medencealap- és a gátizmaik meggyengülnek, ízületek meglazulnak, szülés után a női belső szervek visszarendeződnek, ezért számukra az elöl hordozást a babájuk 3-4 hónapos koráig és/vagy 5-7 kg-os súlyukig javasoljuk. Minden esetben figyelni és hallgatni kell az édesanyának teste jelzéseire, meglehet, hogy már 4-5 kg-nál érdemes lesz csípő, vagy háti hordozásra váltani. Persze mindezek a javaslatok az édesapák elöl hordozására is érvényesek.

 

 

Babájukat hordozó apukák a környezetemben sajnos nagyon kevés van, vagy nagyon elbújtak. Általános tapasztalatom, az hogy anyuka „fejébe veszi”, hogy szeretné babáját hordozni. Ezt a szándékát megbeszéli apukával. Jó esetben apuka ezután támogató lesz, vagy közömbös, egészen addig, amíg hordozó eszköz vásárlására kerül sor. Anyuka félve áll a családfő elé, hogy bejelentse mennyit kíván költeni egy babahordozó eszközre. Pedig egy megfelelően kiválasztott hordozókendő újszülött kortól egészen a hordozós kor (2-3 éves) végéig használható. Van olyan család, ahol itt már le is zárták a hordozás gondolatát. Szerencsére szélesebb sugarú körben kiterjesztve az ismerősök közt nem ez az elterjedt séma, apuka rábólint a vásárlásra. Anyuka lelkesen hordoz, hordozási tanácsadót keres fel, hogy minél tökéletesebbek legyenek a kötései, esetlegesen megerősítést vár, főleg háti hordozás esetén. Apuka látja, hogy anyuka mennyire jól döntött a hordozással kapcsolatban, szeretné ő is kipróbálni, hisz ő is hordozza nap mint nap kisbabájukat, csak éppen hordozó eszköz híján leszakad a karja, dereka, nyaka. Legtöbb apuka ilyenkor szólal meg, „kösd rám a kicsit!” és ő is végleg beleszeret a hordozás nyújtotta varázsba. Érezheti babája testének minden rezdülését, érzi, mikor lesz izgatott egy érdekes látnivalótól, mikor keres megnyugvást, biztonságot apához bújva, mikor lazul el és mikor szenderül álomba. Bevállalósabb édesapák hordozási tanácsadóhoz is elkísérik anyukát és ők is megtanulják a kötéstechnikákat, későbbiekben maguk kötik hordozóeszközbe a picit. A férfiak vizuális típusok, sokkal jobb a térbeli orientációjuk. A szuper térlátásuknak köszönhetően könnyebben átlátják a hordozókendős kötéseket, ami segíti őket az elsajátításban. Habár az apukák általában a formázott hordozókat részesítik előnyben, hisz azt csak egyszer kell beállítani és már útra készen is állnak. Viszont mindig fontos próbálni a formázott hordozókat, hiszen az eltérő testalkat miatt ami jó lehet anyukának, az nem biztos, hogy apukának is megfelelő hordozó. A karikás kendő is, egyszerűségének köszönhetően, közkedvelt a férfiak körében.

 

 

Hordozóeszköz gyártók is meglátták a lehetőségeket és már az édesapák is válogathatnak az egyre csak bővülő, számukra készített szövésminták palettájáról. Hordozós kiegészítőket, kabátokat, csatos hordozókat is találhatunk kimondottan férfias mintákkal, színekkel.

 

 

 

 

 

A család összetartó, fontos eleme, mozgató rugója az édesanya. Ha anya nem érzi jól magát a bőrében, beteg, kimerült, azt bizony mind apuka, mind a baba megérzi. Tehát anyát kell jó passzban tartani és ez apa feladata. Anyának is kell egy kis énidő.
Szóval én azt mondom, Apukák, hajrá, babahordozásra fel, hisz egyre több sztárapuka is igenet mondott a hordozásra! A babahordozás menő és szexi.

 

 

 

 

Hordozás télen, hidegben

 

Írta: Dr. Berecz Bernadett

 

A képek tanácsadóink fotói, keressetek minket, ha tanácsra van szükségetek!

 

 

Sokan szeretjük a telet és szívesen vagyunk a szabadban hideg időben is. Szerencsés, ha ezt a hozzáállásunkat átadhatjuk a gyermekeinkek is!